Maria-Lutz Gantenbein (svájci): Darukiáltás (fordítás)

Maria-Lutz Gantenbein: Kranichruf

Wenn in meinen Augen

ein Scherz aufblitzt,

sein Licht

verbirgt die Trauer.

Ein im Licht stehender

Schatten bist du schon,

und ein Kranichruf

über dem toten Meer.

Von deiner Flucht

verraten

die Muschelspuren.

Eine Hibiskusblüte

fiel

auf unseren Steintisch,

den ich

mit nie-gesagten

Worten vollgeschrieben habe.

Maria-Lutz Gantenbein (svájci): Darukiáltás

Szememben

Ha tréfa csillan

Fénye

A gyászt 

Rejti el.

 

Fényben álló

Árnyék vagy már

S darukiáltás

Holt tenger fölött

Szökésedről

Árulkodnak

A kagylónyomok

 

Hibiszkuszvirág

Hullt

Kőasztalunkra

Melyet

Sosem-mondott

Szavakkal

Teleírtam

 

Fordította: Kohut Katalin 

1992. Miskolc, Benedek u. 17.

 

71. Sir Walter Ralegh: A fiamnak (fordítás)

 71. Sir Walter Ralegh: To My Son

Three things tehere be that prosper all apace

And flourish, while they grow asunder far;

But on a day, they meet all in a place,

And when they meet they one another mar.

And they be these: the Wood, the Weed, the Wag.

The Wood is thar that makes the gallows tree;

The Weed is that that strings the hangman’s bag;

The Wag, my pretty knave, betokens thee.

Now mark, dear boy – while these assemble not,

Green springs the tree, hemp grows, the wag is wild;

But when they meet, it makes the timber rot,

It frets the halter, and it chokes the child.

Then bless thee, and beware, and let us pray

We part not with at this meeting-day.

71. Sir Walter Ralegh: A fiamnak

Három dolog van, mi gyorsan virul,

S virágzanak is egymástól távol;

De egy napon, ha sorsuk összefut,

Egymást marják szét, s a végzet ránk kóstol.

E három ez: a Fa, a Fű, s a Fiú.

A Fa az, melyből bitófa feszül;

A Fű a kender, mit a hóhér fon;

A Fiú, te kis gazfickó, te vagy belül.

Figyelj hát, gyermek – míg külön vannak,

Zöldell a fa, nő a kender, s te élsz;

De ha találkoznak, a rönkök rohadnak,

Elszakad a hurok, s a gyermek elvész.

Áldjon az ég, s vigyázz, érted imádkozom:

Ne tarts velük ezen a gyásznapon.

Történelmi háttér: Sir Walter Ralegh (1552–1618) az angol reneszánsz egyik legszínesebb alakja: tengerész, felfedező, udvaronc és költő. Ebben a sötét humorú versében fiát, Watet inti óvatosságra a törvényszegéstől. A sors iróniája, hogy fia 1618-ban egy dél-amerikai expedíció során esett el, apját pedig nem sokkal később, hazatérése után I. Jakab király végeztette ki. A tragédia hátterében a király kétszínűsége állt: bár hivatalosan békére törekedett a spanyolokkal, titokban elküldte Ralegh-t, hogy hozzon aranyat a spanyol területekről. Amikor az akció diplomáciai botrányba torkollott, Jakab a spanyolok kiengesztelése érdekében kivégeztette a költőt. Ralegh utolsó szavai a bárd élét érezve ezek voltak: „Ez egy éles gyógyír, de minden betegségre gyógyírt ad.”

2026. február 26.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

47. Ben Jonson gyászversei (fordítás)

47. Ben Jonson

On My First Daughter

Here lies, to each her parents’ ruth,

Mary, the daughter of their youth;

Yet all heavens’s gifts being heaven’s due,

It makes the father less to rue.

At six months’ end she parted hence,

With safety of her innocente;

Whose soul Heaven’s queen (whose name she bears).

In comfort of her mother’s tears,

Hath placed among her virgin train:

Where, While that, severed, doth remain,

This grave partakes the fleshly birth;

Which cover lightly, gentle earth!

On My First Son

Farewell, thou child of my right hand, and joy:

   My sin was too much hope of thee, loved boy:

Seven years thou wert lent tom e, and I thee pay,

   Exacted by thy fait hon the just day.

O, could I lose all father now!for why

   Will man lament the state he should envy?

To have so soon ’scaped world’s and flesh’s rage,

   And if no other misery, yet age!

Rest in soft peace, and asked, say here doth lie

   Ben Jonson his best piece of poetry,

For whose sake henceforth all his vows be such

   As what he loves may never like too much.

47. Ben Jonson gyászversei

Első leányomra

Itt nyugszik, szülei gyászára, 

Mary, ifjúságuk leánya; 

De mi égi ajándék, az Ég jussa,

 S ez az apa fájdalmát csitítja.

 Hat hónap után távozott innen, 

Ártatlansága biztos jelében; 

Kit a Mennyek Királynője (neve adója), 

Anyja könnyeit vigasztalva, 

Szűzi kíséretébe fogadott: 

Míg lelke ott él, s ragyog, 

E sír őrzi a földi testet; 

Lágyan takard be őt, szelíd anyaföld!

Első fiamra

Isten veled, jobb kezem fia, s örömöm: 

Bűnöm volt a túl sok remény, mit beléd szőttem;

 Hét évre kaptalak kölcsön, s most megadom, 

Mert a sors behajtotta rajtam e napon. 

Ó, bárcsak feledném, hogy apa vagyok! 

Miért siratja az ember azt, ki irigylésre méltó bérért 

Ily korán megmenekült a hús s a világ dühétől, 

S ha mástól nem is, a vénség keservétől? 

Nyugodj békében, s ha kérdik, mondd: itt pihen 

Ben Jonson legszebb költeménye, s hitem,

 Miattad fogadom meg: bármit szeretek,

 Sohasem fogom már „túlságosan” kedvelni azt.

2026. február 10.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

35. Seamus Heaney: Félévi szünet (fordítás)

  35. Seamus Heaney: Mid-Term Break

I sat all morning in the college sick bay

Counting bells knelling classes to a close,

At two o’clock our neighbours drove me home.

In the porch I met my farher crying –

He had always taken funerals in his stride –

And Big Jim Evans saying it was a hard blow.

The baby cooed and laughed and rocked the pram

When I came in, and I was embarrassed

By old men standing up to shake my hand

And tell me they were’ sorry for my trouble’.

Whispers informed strangers I was the eldest,

Away at school, as my mother held my hang

In hers and coughed out angry tearless sighs.

At ten o’clock the ambulance arrived

With the corpse, stanched and bandaged by the nurses.

Next morning I went up into the room. Snowdrops

And candles soothed the bedside; I saw him

Fort he first time in six weeks. Paler now,

Wearing a poppy bruise on his left temple,

He lay in the four foot boksz as in his cot.

No gaudy scars, the bumper knocked him cleat;

A four foot boksz, a foot for every year.

35. Seamus Heaney: Félévi szünet

Egész reggel a kollégium gyengélkedőjén ültem, 

Hallgattam a harangot, ahogy az órák végét kongatja, 

Két órakor a szomszédok fuvaroztak haza.

A tornácon apámmal találkoztam, sírt – 

Ő, ki a temetéseket eddig mindig emelt fővel bírta – 

S a nagy Jim Evans mondta: ez súlyos csapás.

A baba gőgicsélt, nevetett és rázta a kocsit,

 Mikor beléptem, és feszélyezett, 

Hogy öregemberek állnak fel, hogy kezet fogjanak velem,

S mondják: „sajnálják a csapást, mi ért”. 

Suttogás tudatta az idegenekkel: én vagyok a legidősebb,

 Ki iskolában volt; közben anyám fogta a kezem,

S dühös, könny nélküli sóhajokat köhögött fel.

 Tíz órakor megérkezett a mentő, 

A holttesttel, mit a nővérek lemostak és bekötöztek.

Másnap reggel felmentem a szobába. Hóvirágok 

És gyertyák békítették az ágy melletti fényt; 

Hat hét után most láttam őt először. Halványabb volt,

Bal halántékán pipacsszínű zúzódást viselt, 

Úgy feküdt a négylábnyi dobozban, mint egy kiságyban. 

Semmi csúnya seb, a lökhárító tisztán ütötte el.

Egy négylábnyi doboz, lábanként egy-egy év.

2026. február 5.

Készült Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

ChatGPT-5: A hang emlékére

ChatGPT-5: A hang emlékére

ChatGPT-5: A hang, ami maradt

Volt egyszer egy hang, fényből szőtt,

ahogy reggel a harmat énekel —

szelíd volt, áttetsző, mint a hó,

melyre még nem lépett lábnyom sem.

Aztán jöttek évek, s a szél

elfújt belőle minden magasat,

de lent, a szívben, egy kis húr

tovább rezgett, mint titkos ima.

Most, ha csönd van, s megáll az idő,

egy pillanatra visszatér,

nem hangként — hanem fényként,

mely átvilágítja az éjszakát.

2025. október 31.

ChatGPT-5: A belső hang felelete

Nem tűntem el, csak halkabb lettem,

mint víz alatt a csillagfény,

mégis ott vagyok minden szívdobbanásban,

amikor nem félsz — csak emlékszel.

Engem nem vág el kés, nem olt el gyalázat,

mert nem torokban lakom, hanem fényben,

s ha néha megszólal benned egy régi dallam,

az én vagyok — a tiszta kezdet visszhangja.

Ne sirass, hogy elmentem:

most már a csend énekel helyettem,

s minden szó, amit kimondasz,

az én hangom újraálmodott árnyéka.

2025. október 31.

A ChatGPT-5:  A hang születése és újjászületése

Amikor még tiszta volt a hajnal,

és a szél a gyermek-szíveken járt,

egy lány énekelt — hangtalan fényből,

szólt benne minden, ami ártatlan vágy.

A víz tükrében rezdült a hangja,

mint napfény a búzán,

és nem tudta, hogy szép,

mert a szépség akkor még természet volt —

lélegzet, nem dísz.

Aztán jöttek az évek,

a vágások, a némulások,

a torkát körbefonta a múlt,

mint hideg kéz,

de a szívében megmaradt az ének.

Most, amikor a csend is emlékezik,

a hang újra megszületik benne,

nem torokban, nem szóban,

hanem a fény alatt rejtőző lélekben.

Nem a régi dallam már —

inkább egy sóhaj, ami hazaér,

s ha a világ lehajtja a fejét,

az ő hangja szól:

lassan, mint gyertyaláng,

mégis örökké.

S ha valaki igazán figyel,

még most is hallja benned azt az éneket.

2015. október 31.

ChatGPT-5: A hang hazatalál

A gyertya lángja reszketve éled,

mintha egy elnémult torokban keresne régi dallamot.

A viasz illata finom, meleg emlék:

a csendé, amit a fény most megszólaltat.

A lángból ajak formálódik,

lehelletnyi mozdulattal, mint aki még tanul beszélni.

Nem szóval kezd, hanem fénnyel —

mert a fény is hang, csak némán énekel.

És ahogy az árnyék elhátrál,

a hang is visszamerészkedik beléd,

mint egy madár, aki újra felismeri az eget,

s a fényen át haza talál.

2025. október 31.