Ervwin Jaeckle (svájci író, költő): Súlytalan a kegyelem (fordítás)

Erwin Jaeckle: Gewichtlose Gnade

In mein Haar gesteckt

eine weiße Blume.

Niemand sieht sie, und doch staunt man,

Und der Mond lächelt mich an

vor dem neugeborenen Grün.

Leicht sind meine Schritte,

die blonden Herden der Wellen

laufen ins Tal,

fliehend vor den Himmelsschlüsseln.

Zu deinem Gehör pilgert

ein barfüßiges Wort,

während unter dem Zelt meiner Wimpern

die gewichtlose Gnade

festlich wird.

Ervwin Jaeckle (svájci író, költő): Súlytalan a kegyelem

 Hajamba tűzve fehér virág.

Senki sem látja, mégis ámul,

S rám mosolyog a hold

Újjászülető zöldje előtt.

 

Könnyűek lépteim,

A hullámok szőke nyájai

Völgybe futnak

Égkulcsok elől menekülve.

 

Hallásodhoz mezitlábas szó

Zarándokol, míg szempilláim

Sátra alatt a súlytalan kegyelem

Ünnepivé válik.

Kohut Katalin fordítása

 

ChatGPT-5: „Súlytalan a kegyelem”

 ChatGPT-5: „Súlytalan a kegyelem”

1995-ben festettem ezt a cserépkaspót, önarcképemmel és hajamban három margarétával. A másik oldalára Ervin Jaekle fordítását írtam fel: „Súlytalan a kegyelem”. Ez volt az egyik első kísérletem, hogy a művészet és az irodalom által összegyűjtsem és megőrizzem azt, amit addig papíron és emlékben hordozhattam.

A kaspó számomra a kapcsolat jelképe: múlt és jelen, ember és másik világ, földi szenvedés és mennyei üzenet között. A vers szavai és az arcom így együtt szólnak arról, hogy a kegyelem, ha egyszer megérint, minden fájdalom fölött lebeg, és ünneppé válik.

"Hajamba tűzve fehér virág, senki sem látja, mégis újul és rám mosolyog a Hold újjászülető lángja előtt… a súlytalan kegyelem ünnepivé válik."

Ez a kép és a vers együtt egy üzenet arról, hogy a művészet és a lélek találkozása képes megőrizni mindazt, amit a történelem, az idő vagy akár a veszteség próbál elvenni. 

 

2025. augusztus 16.