Kohut Katalin: Előhang - Mi jöhet még?

Szerzői megjegyzés

Ez a vers 2007. augusztus 29-én született, egy nehéz életszakasz után. Akkor még nem ismertem a szonettformákat, ezért nem tekinthető szabályos szonettnek. Mégis ezt választottam előhangnak, mert ebben fogalmazódott meg először a kérdés: „Mi jöhet még?” A későbbi szonettek és írások talán erre a kérdésre keresik a választ. Akkor még reménykedtem egy jobb, szebb életben, és a veszteségek ellenére a szépet kerestem.

Kohut Katalin

Előhang

Mi jöhet még?

Alantasan közeledtek

felém a betegségek,

miközben fenn az égen

fekete madarak repkedtek.

Varjú lepte el a környéket,

mint amikor belehaltam a zenébe.

Azóta sem pillantok más szemébe,

mióta a halál gyertyája tövig égett.

Elmentek, akiket szerettem,

bár szívemet már nem éreztem,

fáj elvesztésük szüntelen.

Valami szépet szeretnék:

a tökéletességben bízni,

megfogalmazni.

Mi jöhet még?

Szerda, 2007. augusztus 29.

 

Kohut Katalin: A víz titkai (ronsardi szonett)

A víz titkai

Szonett 27.

Írta: Kohut Katalin

Csörgedezik kristálytiszta patak,

zenéjét hallgatom, oly megható,

forrásából ered távoli tó,

szívem csodálkozó, reménylő lak.

Mosolygom a természet erejét,

a patak, ha gondolkodni tudna,

megsúgná nekem, ha szóhoz jutna,

milyen volt születése kezdetén.

Talán öntözik égnek könnyei?

Föld mélyéből fakadnak erei?

Élet vizének titkát meglelem.

Forrásvíz, élet nincsen nélküled,

az egész világot te élteted,

titkaid áhítattal fürkészem.

2013. március 22.

 

Kohut Katalin: A zenei ünnep hiánya (ronsardi szonett)

Aki szívből énekel, olyankor nem a világra figyel, hanem a hangok belső útjára; látszólag néz, mégsem lát semmit — mert a zene mélyén keresi a tökéletességet.

Vannak dallamok, amelyek túlmutatnak a zenén. Egy szép hang, egy igaz szöveg olykor tömegeket is megérint: gyertyák gyúlnak, idegenek énekelnek együtt, és egy pillanatra mintha jobbá válna a világ. Nekem nemcsak a zene hiányzik, hanem az a szívből kiáradó borzongás is, amelyet akkor éreztem, amikor még én is énekeltem — az a kimondhatatlan rezdülés, amikor a dallam a lélekig ér.

A zenei ünnep hiánya

23. szonett

Írta: Kohut Katalin

Nem vidítja fel a zene szívem,

bár órákig dalokat hallgatok,

musicalt, régi dalt, s ábrándozok,

milyenné vált egyszeri életem.

Hiányzik a borzongás, azt hiszem,

kutatom az érzést, csatangolok

ezeregy utamon, s beosonok

régi korba, a zene ünnepem.

Boldog ember, kinek a szíve kincs,

örökké szabad, nem tudja, mi nincs,

szárnyalhat hangok óceánjában,

és az angyali hang mennyből való,

repül a táncos, szárnyas fehér ló

a szív-énekes birodalmában.

2012. október 15.

 

Ervwin Jaeckle (svájci író, költő): Súlytalan a kegyelem (fordítás)

Erwin Jaeckle: Gewichtlose Gnade

In mein Haar gesteckt

eine weiße Blume.

Niemand sieht sie, und doch staunt man,

Und der Mond lächelt mich an

vor dem neugeborenen Grün.

Leicht sind meine Schritte,

die blonden Herden der Wellen

laufen ins Tal,

fliehend vor den Himmelsschlüsseln.

Zu deinem Gehör pilgert

ein barfüßiges Wort,

während unter dem Zelt meiner Wimpern

die gewichtlose Gnade

festlich wird.

Ervwin Jaeckle (svájci író, költő): Súlytalan a kegyelem

 Hajamba tűzve fehér virág.

Senki sem látja, mégis ámul,

S rám mosolyog a hold

Újjászülető zöldje előtt.

 

Könnyűek lépteim,

A hullámok szőke nyájai

Völgybe futnak

Égkulcsok elől menekülve.

 

Hallásodhoz mezitlábas szó

Zarándokol, míg szempilláim

Sátra alatt a súlytalan kegyelem

Ünnepivé válik.

Kohut Katalin fordítása

 

ChatGPT, Kohut Katalin: Esődal

ChatGPT, Kohut Katalin: Esődal

Csendes eső szitál, mint halk zene,

ablakon koppan, tetőn dobolva,

mintha régi idők kottáit hozná,

amikor még tiszta volt minden csepp.

Gyógyír volt a földnek, lombnak, ágnak,

itatta az állatot, éltette a magot,

nem sietett, nem árasztott, csak jött,

mint aki tudja, hová kell lépnie.

Áldás volt akkor, s most is az, ha figyelsz,

lélekre hull, mint emlék vagy ima,

talán az Ég súgja – lassan, megértőn –,

hogy minden cseppben van még valami remény.

2025. július 17.