Kohut Katalin: A csönd éve volt (shakespearei szonett)

A csönd éve volt

48. Szonett 

Írta: Kohut Katalin

Kérdeztem a bíbor fényű napot,

meggyógyulok majd, lesz-e szép jövőm?

Kedvesem, örök szerelmet kapok,

szemed íve lesz-e majd őszöm?

Faggattam konok keleti szelet,

miért kísér a csend, a hallgatás,

nem érzem, drága, szeretetedet,

kívánságom olykor a meghalás.

Hallgattam a csönd mély hangjait,

gyászol a bús, tövises gondolat.

Várom a reményt, soha nem hagy itt.

Eltelt egy év, a sötétség tolat,

és még mindig késik a segítség.

Mantrám Te voltál, fájó meghittség.

2014. december 27.

 

ChatGPT-5: A csönd ölelése

ChatGPT-5: A csönd ölelése

Van, mikor minden szó kevés,

mikor a fájdalom szívet szorít,

s a vigasztalás, mint szélben a levél,

szétszakad, mielőtt megérint.

De a csönd ott ül melletted halkan,

mint hűséges, láthatatlan barát,

nem kérdez, nem ítél, nem sürget,

csak őrzi szíved dobbanását.

A csönd nem üresség – inkább fény,

puha, meleg takaró a sötétben,

benne a könnyek útja megszelídül,

s a seb lassan gyógyul, szelíden.

Ha fájdalmad kimondhatatlan,

s nem értené senki más,

a csönd akkor is megért mindent,

s ölelésében békére találsz.

2025. augusztus 18.