Írta: Kohut Katalin
Kérdeztem a bíbor fényű napot,
meggyógyulok majd, lesz-e szép jövőm?
Kedvesem, örök szerelmet kapok,
szemed íve lesz-e majd őszöm?
Faggattam konok keleti szelet,
miért kísér a csend, a hallgatás,
nem érzem, drága, szeretetedet,
kívánságom olykor a meghalás.
Hallgattam a csönd mély hangjait,
gyászol a bús, tövises gondolat.
Várom a reményt, soha nem hagy itt.
Eltelt egy év, a sötétség tolat,
és még mindig késik a segítség.
Mantrám Te voltál, fájó meghittség.
2014. december 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése