Kohut Katalin: Május elseje (Ronsardi szonett)

Május elseje

Szonett 11.  (a „melegítős” lélekkel 2026.)

Szerző: Kohut Katalin

Majálist ünnepeltünk egykor régen,

kivonult ünnepi ruhában a párt,

senki sem látott még olyan csuda párt,

mit alkottunk ifjan, sportosan, szépen.

Ellenkeztünk hatalommal, bár vétlen,

baráti körünk melegítőben, réten,

játszottunk, főztünk – így lett ünnep a létünk,

s hírnevünk csorbult, bár nem érdemelten.

Most kétfele oszlott hatalmi tömeg,

ünnepel, s szónokol kétféle sereg,

Szent Józsefet, munkások védőszentjét,

s a szakszervezetek munka ünnepét

tartják a pártok országban szanaszét.

Emlékként őrzöm egy majális képét.

2012. május 1.

 

Kohut Katalin: Meditáció (ronsardi 2. szonett)

 Meditáció (átírt, pontosított változat)

Szonett 2.

Szerző: Kohut Katalin

Egy régi füzet nyílik az ágyon,

csendjében múltam képe vibrál,

fekete ágon vörös rózsaszál,

hét jel ragyog egy idegen vágyon.

Emlékszem rá — az ész meg nem álljon —,

rózsák között egy különös bál,

Hagia Sophia képe hajol rám, mint árny,

s légzésem elakad egy pillanaton.

S már tudom: nem kell messze szállnom,

nem kell elhagynom földi világom,

testem jelzett — visszahív csendben.

Nem minden út vezet a fényhez,

van, mi csak árnyba von és mélyhez,

s én maradok élő jelenemben.

2012. február 28.

Kohut Katalin: Őszi szenvedély (ronsardi szonett)

 Őszi szenvedély (finoman tisztított)

Szerző: Kohut Katalin

Ronsardi szonett

Talán nem ördög tüzében égek,

megperzselt a vérforraló szenvedély,

szívem hű szerelme volt az engedély —

elfeledni téged volna a vétek.

Az őszben végtelen tüzeket vélek,

távolságunk: felrobbant földkaréj,

rőt lángokban lobog a szerelmi kéj,

vágyam egyre nő — csak miattad élek.

Tűzlélekként szárnyal emberi testem,

erejét e lángnak tőled lestem,

csendben születő, titkos költemény.

Vörös ajkam csókolja hűvös szél,

hulló levél zizzen — rólad beszél,

fáklyaként lobogj, földi tünemény.

2015. október 14.