Őszi szenvedély (finoman tisztított)
Szerző: Kohut Katalin
Talán nem ördög tüzében égek,
megperzselt a vérforraló szenvedély,
szívem hű szerelme volt az engedély —
elfeledni téged volna a vétek.
Az őszben végtelen tüzeket vélek,
távolságunk: felrobbant földkaréj,
rőt lángokban lobog a szerelmi kéj,
vágyam egyre nő — csak miattad élek.
Tűzlélekként szárnyal emberi testem,
erejét e lángnak tőled lestem,
csendben születő, titkos költemény.
Vörös ajkam csókolja hűvös szél,
hulló levél zizzen — rólad beszél,
fáklyaként lobogj, földi tünemény.
2015. október 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése