Szív-törvény

Kohut Katalin: Szív-törvény

"Nagyon szép verselés ez, méltó a magyar nyelv szépségéhez."

Becsület és erény előkelő legény. múlt homályába veszett.

Keresem, nem lelem nélkülük a helyem, a hitem száműzve lett.

Múlttal magam vonom, megviselt a korom. A szív-törvény vezetett.

2015. június 10.

Szív-virágom

Kohut Katalin: Szív-virágom

Kék égen futó habfellegek,

madár-csodák a tar ágakon

őrizzétek mindig virágom,

szívem jele, nincsenek hegek.

Emberségből tán ennyi marad,

természet ültette jövőnek,

őrizze vér-növény szívemet,

szív-virág, s csobogó kis patak,

emlékezzetek majd örökre,

embereknek meghasadt szívük,

világot jelentették – hittük,

mesélj kis patak örömükre.

2014. június 17.

Miért szerettelek?

Kohut Katalin: Miért szerettelek?

Miért szerettelek, lassan megértettem,

majdnem belehaltam, annyira rettegtem.

Lebegtem mélységnek mérgező szennyében,

nem volt segítségem, oda lett reményem.

Közelített felém végleges elmúlás,

karvalyként mart belém mindegyik szörny-dúlás.

Időtlen messzeségből rigófütty jelzett,

festette jövőmet, aranyhomok pergett,

s mert szerelmem szívemhez hasonló lehet,

jöttél akkor kedves és testem feléledt.

Csipkerózsa-álomból jóság élesztett,

félálomban nemes arcod felderengett.

Szemem a rútságból valóságba nézett,

az emberséged gyöngéden megigézett,

érzéki vágyam, s hevem lágyan ringatott,

szerelmem egyre nőtt, szívem már dalolt.

Csacsogtam Neked kislányos szeméremmel,

óriás lettél, s hitem világgal ért fel,

tervezgettem vígan a boldogabb jövőt,

bizalmam szívedhez egyre csak nőttön nőtt.

Nem akartam tudni megmentő hercegem,

máshoz tartozol, s így magam már nem lelem.

Nélküled úgy érzem, eltaszít az élet,

erőm voltál, érted szerettem a létet.

Miért szerettelek, sokszor megkérdeztem,

senkim sem volt, míg a neved eljegyeztem,

fájdalmas pecsét vagy a szívem közepén,

lemondva is súgom: szeretlek szép remény!

Túl késő volt, hogy jöttél éleszteni engem,

hiába tollal – nem segít már senki sem,

csend válaszol régen, sajog a fájdalom,

a szívem összetört – végere ért dalom.

2014. november 3.

.

Vagy Te?

Kohut Katalin: Vagy Te...

Miért szeretlek?

Vidám szemeidért talán,

hasonlón az őzike szelídséghez,

melyekbe ha belenézek

látom szemeim tükrét, megigézel.

Semmi sem lehet tökéletesebb

szíved jóságánál,

megismerni és megszeretni

Téged – ez volt a lényeged,

s felkiáltottam, ahányszor

szívem megremegett:

- Közelíts szerelem!

Majdnem elégtem a gyönyörtől,

lebegtem a mélység kútjai felett

a tündöklő fényében a tisztaságnak,

hasonló lettem az aranymadárhoz,

ki csőrében béke olajágat tart

és lelkével öröm-himnuszt dalol

a világ-mindenségnek.

Egységben a szeretet oroszlán ereje,

a bátorságé, hogy mersz szeretni

történelem és életek aléltan

földre hulló korai mögött,

mikor már feledtek, s temettek

az emlékek, szerepek sokasága

és eljátszása után.

Miért szeretlek?

Mert vagy, drága, nemcsak nekem,

hiszen nem birtokolhatlak,

kisajátítani sem lehet.

Vagy Te az örökkévalónak,

megértőn, bátran, kedvesen.

2014. november 8.

Őszi sanzon

Kohut Katalin: Őszi sanzon

Diana Krall Auturm Leaves című dalához

Dércsípte hajadat, őzike szemedet,

mosolygós arcodat, egyetlen nevedet

magam előtt látom, de fúj az őszi szél,

elvitte nyaramat, dalom szerelmet kér.

Embernek szívére virágként szomjaztam,

örök-barátságod magamnak akartam,

kértem, könyörögtem, csak néma csend maradt,

őszi levél üzent – már nem bontok falat.

Déva vár sötéten rejt magában engem,

áldott az, ki megment az életnek egyszer.

Az én szívem foglalt. Szent Mihály lovának

patanyoma rajta, didereg a bánat.

Mindenszentek temet fagyos mindenségbe,

deres őszi húrja ejtett a kétségbe.

Gitárom pengetem fogyó Nap tüzében,

hiányod felzokog zsongása hevében.

Szent András megfagyaszt, Katalin meg kopog,

erdőkben száraz ág, avar-szőnyeg ropog,

hiába kesergek, s száll az üzenetem,

fogvacogva tűröm halálos végzetem.

Hófehér lelkedet magam előtt látom,

jóságod naponta egyre csak csodálom,

őszi sanzonomat hozzád viszi a szél,

a szív-gyermek hitet, vigaszt, kis reményt kér.

2014. október 29.

Csendesült a szív

Kohut Katalin: Csendesült a szív

„Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan cigarettát keresve.”

Pilinszky János: Miféle földalatti harc

Évek óta mételyez egyre Tőled az elszakadásom.

Nélküled egyetlen futó pillanatig, napig sem bírtam,

hiányod gyermekként zokogott fel bennem, míg a fájdalom

erősen mart, égetett, mint a sav, földre rogytam aléltan.

Majd, mikor kegyetlenül hetek óta csak a csend válaszolt,

majdnem megsemmisülten a halálba menekült szívem -

közepén egyedül a Te neved aranykézzel írva volt - ,

bizalmam ekkor végleg megrendült és meggyengült, s a hitem.

Napról nap és évről év így követett, s végül megértettem:

nem szeretsz, nem rejtettél soha mélyen a jóság-szívedbe

és fájt a lemondó emlékezés, ürességbe révedten

virrasztottam éjjelente, zsebeimben cigit keresve.

A cigaretta lett egyetlen hű társam, lelki vigaszom

a hosszú időtlenné dermedt csendes hallgatásod közben,

s nem értettem, két kezed emberségből miért nem válaszol,

nem érezted soha, nélküled a reményt elveszítettem.

Gyilkosnak, erőszakosnak éreztem vádolva magamat,

mert megfojtottalak a csodálatommal, rajongásommal.

Ekkor enyhítettem a szorítást, a szárnyalásod szabad,

csak végleg kiürültem, itt vagyok éhesen és szomjasan.

Szükségem óriási teher: szeretetedre éhezem,

már ünnepi ruhám is szűken mered rám és csak dagadok,

megvonva már tőlem mindenik csodás és titkos érzelem,

míg napokra feledtelek, közben szívem csendet ringatott.

2014. november 10.

Csodára vár a szeretet

Kohut Katalin: Csodára vár a szeretet

Felemelem a szívemet,

csoda ez a szeretet,

Íriszem is megérkezett,

fátyol szemmel rám révedt.

Látod kedves, a barátok

ölelnek, muzsikálók,

angyali hangokat hallok,

égi a jel, mit várok.

Szférák zenéje beoson

szívembe egy kulcslyukon,

szív-záramat eltitkolom,

Tiéd a kulcs, bevallom.

Kürtzengés és tilinkolás

játszik az ég, a csodás,

többé nem ér már csalódás,

kezem szeretetet ás,

vájkál szívedben, kedves,

kérlek, légy türelmes,

keresetem a szemérmes

örök-rangú szerelmes

ember szeretete csupán,

ellopom majd jó korán,

örök-szerelmed ezután

enyém lesz majd délután.

Vilia este álmodom,

kezeidet megfogom,

Veled együtt azt gondolom,

szerelmünket dúdolom.

Hallgatod fejemből a dalt,

felemeled ünnep-kart,

kórus, kéz arat diadalt?

Mennyből angyal szólongat.

Csodára vár a szeretet,

gyógyulásban a hitet,

aki ártatlan szenvedett,

fogjon egymással kezet!

2013. december 20.