2016. január 18., hétfő

Emberi értékek (Párbeszéd)

Kohut Katalin: Emberi értékek

    - Béééla! Képzeld, az egyik szerencsétlen sorsú barátnőm mesélte, hogy legelső versét a kilencvenes években, mely az egész titkos feszületes életéről szólt, hetvenhat forinttal fizette ki a helyi sajtó. Annyi volt a honoráriuma.
    - Fájdalomdíj a várostól? Hogyan is lehet megvásárolni az érzéseket, már arra is üzletet kötöttek? Én nem értek a művészethez, de látom, hogy csak azok sikeresek, akik nem szív-fájdalmat, vagy igazságtalanságokat írnak meg.
    - Így is van, Bélám! Az igazságtalanságok megírói minden időben mindig hátrányos helyzetben voltak. Régebben lehetetlenné tették a helyzetüket. Ez volt Arany Jánossal is, amikor megírta a Walesi bárdokot. Csoda, hogy a Bánk bánt játszották a színházakban!
    - Az utókor elismerte őket...
    - Igen! Én nem is tanultam soha történelmet, elég volt az irodalmat, a művészeti ágakat ismernem, abból tudtam következtetni arra, mikor mi történt.
    - Senki sem lehet próféta a saját hazájában!
    - A sok szalma közt elvész az aranybúzaszem. Ilyen káoszban, ami most van, hogy is lehet szétválasztani az értékeket az értéktelentől?
    - Minden értékes, drága Vilma, ami az emberséget, a világot és az igazságot szolgálja, minden egyéb, ami egy-egy fanatizmust, vagy bármilyen izmust szolgál, értéktelen.
    - Tehát van eszmei értéke a mondanivalóknak, Bélám?
    - Igen, benne van a mondatokban a teljesség, az igazság és a jóság szeretete, a becsület, vagyis értéke felbecsülhetetlen, pénzzel megfizetni nem lehet.
    - Ugyanolyan, mintha eladnának egy embert, megszabnák az árát. A földet bocsátanák áruba, mint egy állatot, vagy tárgyat.
    - Pedig olyan világot élünk, drága Vilma, amikor az ember tárgyként érvényesül, esetleg bábként mozgatják őket, mintha könyvből lépett volna elő, vagy állandó apokaliptikus szerepjátékosok lenne. Maguk alá rendelték az embert.
    - Ez nagyon szomorú, hogy belekeverték az embert is a politikai játékokba, megvádolva nagysággal és tehetséggel.
    - A művészet célja lenne ennek leleplezése, szót emelni...
    - Ál-művészek dőzsölnek, drága Vilma, s már majdnem hatvan éve búcsúznak a szerepeik eljátszása után. Végtelenül hosszabbítanak, s az egész ország csápol nekik.
    - Ők soha nem mondják ki az igazságot, hogy mit tettek, Bélám!
    - Még mindig tart? - kérdezték egyesek. De hallgatnak, mert így a koncon marakodnak, melyet kiharcoltak maguknak.
    - Ők az értékesek, a korok és történelmi idők ismétlésének művészeti ágai után értéket szabnak meg, fizetnek nekik. Híresek, nevesek lettek a világban, kiállításokat, koncerteket rendeznek.
    - Pedig az igazi emberi értékeknek áruk nincsen, mégis megszabják munkahelyeken is a szorgalmat, a legkevesebb fizetéssel.
    - Így van Bélám, a barátnőm is mesélte, hogy kinevették, amikor fizetésemelést kért, mert négy munkakört töltött be egyszerre. Azt vágta a szemébe a személyzetis, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak és nevetett rajta.
    - Tehát gúny tárgyává tették az emberséget? Az ember azért szorgalmas, mert lelkiismeretesen végzi minden kötelességét. Ezt kihasználni senkinek sem lehet büntetlenül.
    - Már nyugdíjba is vonultak nagyon sokan azok közül, akik az embereket tönkre tették. Nevettek még a jó helyesírásukon is, halálukban is meghurcolták őket.
    - Nekik fizet az állam tisztes nyugdíjat, azoknak, akik emberiség ellenesek voltak?
    - Igen, eltartják őket jólétben, de sokan életműdíjat is kaptak.
    - Szégyene ez a világnak, szégyene ez az emberiségnek...
    - Bélám, kinek a dolga lenne elmesélni a történteket és megfogalmazni az egyetemes emberi értékeket?
    - Az igaz művészeknek, a politikusnak odatett csapásoktól nem lehet várni, hogy önmaguk ellen forduljanak, s elmondják az igazságot. Ők jól élnek az emberség megszüntetésének koncából. Harácsolnak és gazdagodnak, végtelenül történelmi korokat ismételnek..., s még lehetne folytatni a bűnlajstromot. Legdivatosabb az 1945 előtti időszak.
    - Vétkesek közt cinkos, aki néma, Bélám. De sokan elhagyták az országot azok közül, akik ebben nem akartak részt venni, vállalva a nehéz életet idegenben.
    - Vaseszmék káosza kísért még mindig, s a képviselőik egyre emelkednek. Nincs, aki véget vessen az áldatlan állapotnak.
    - Pedig az igazság szabaddá tesz, bár meg kell mondani, rengeteg ellenséget is szerez azok közül, akik érintettek. De ezek egyébként is primitívek voltak, nem érdemeltek volna emberi életet, amit átnyújtottak tárcán nekik.
    - Így van, drága Vilma. Annyit közölt a politikusok képviselője, hogy senki nem ott van, ahol kellene lennie. Hogy lehet visszafordítani az időt, meg nem történtté tenni az iszonyatot, amit végrehajtottak azzal, hogy a világ soha többé ne felejtse el?
    - Az emberi egyetemes értékeket sárba tiporták. Ki foltozza be a világ lélek-szitáját, ki adja vissza a rangját az embernek?
    - Erre én is kíváncsi vagyok! Mindenki félti saját életét, azt, amit elért, titokban volt eddig minden cselekedetük.
    - Tényfeltáró újságírókra van szükség, hogy a háztetőkről is az igazságot hirdessék!
    - Én elmondom véleményemet mindenkinek. Az író ember kötelessége a valóság ábrázolása és az igazság leleplezése.



2016. január 18.

Fotó: Internet

2016. január 5., kedd

A játékos önfejlesztés

Kohut Katalin: A játékos önfejlesztés

Az emberek valódi személyiségét a játékok során ismerhetjük meg a legjobban. Lehet a játék bármilyen, még egy társasjáték során is lehet következtetni sok mindenre. Kiderül, tud-e veszíteni az illető és nagylelkű-e, vagy irigy, kapzsi, vagy adakozó. Ilyenkor fény derül arra is, mennyire szeret középpontban lenni, milyen vezéregyéniség rejtőzik benne, amivel talán maga tisztában sincsen. Egy karácsonyi karaoké megmutathatja nemcsak azt, hogy milyen az énekhangja, szeret-e énekelni, hanem a szereplési vágyat is jól kifejezi.
Mondjuk egy születésnapra időzített bingóval a gyerekek személyiség jegyeit lehet fejleszteni azzal, hogy a nagyobb jutalmak mellett apróságokat is csempészünk az ajándékok közé. A gyereknek meg kell tanulnia azt, hogy egy szem cukor is örömöt tud okozni, azt, hogy az apróságokat is értékelni kell.
Ugyanígy járunk el akkor, amikor közösen festünk cserepet ajándékba a szülőknek, vagy kreatív munkákat találunk ki számukra. Még a gyerek tudja, hogy a kézzel készített ajándék sokkal értékesebb annál, ami pénzen megvehető. Ez valamikor kamasz korban kisiklóban van, akkor válhat esetleg a többiek hatására követelezővé. Itt már hibás az iskola is az egyenruhák kiiktatása miatt, a megengedett divat hóbortot elősegíti, vagyis azt, hogy otthon erőszakosan vásároltatják meg a legdrágább ruhákat, eszközöket.

A gyereknek születése óta folyamatosan beszélni kell, nem gügyögve, babanyelven, hanem úgy, ahogyan egy másik emberrel is érintkezünk. Az emberként kezelt gyermek már egy éves korában kimondja az első szavakat, sőt már ekkor az addig hallott dalokból kiválasztja a neki tetszőt és egyszer csak énekelni kezdi. Másfél éves korára már annyi dalt megismerhet, hogy a nagyobbacska gyerekekkel lehet játszani zenei kitalálós játékot. Csodálatosan nyilvánul meg a gyermek születési személyisége. Az is, hogy mindenben első akar lenni, valamint a nagyobbik gyerek nagyvonalúsága, ahogyan enged a kisebbnek. Gitáron, vagy zongorán pengetett általuk ismert dalokat kell kitalálniuk, két pontot ér, ha tudják a dal címét és előadóját. Ilyenkor nem a győzelem a fontos, hanem a játék és a közös éneklés öröme, mellesleg nemcsak akusztikailag fejlesztjük, hanem logikailag is.

Nagyobb gyermekekkel már lehet nyelvi játékokat játszani. Hosszú vonatút, kocsiút alkalmával értelmes elfoglaltság mondjuk a hárombetűs szó folytatása úgy, hogy egy betűt mindenkinek ki kell cserélni benne. Végtelen a játék, örömöt okoz mindenkinek, mellette fejleszti a nyelvi érzéket is, a tiszta logikát. Nem is vesszük észre, amikor a gyerek már saját játékokat alkot maga és mások örömére.

A játék segít az emberré válásban, az öröm állandó megélésében és a problémamegoldás fejlesztésében. Játsszunk, mert akár hisszük, akár nem, az élet játékokból áll. A legszerencsésebb hivatás az, ami a hobbink is egyúttal. Játék, amit hobbi szinten űzünk, amit szeretünk, legyen bármilyen kreatív munka: növénytermesztés, vagy főzés, sütés. Játék a zenélés, a színház, az éneklés, bármilyen művészeti ág, mint a versírás. Az élet így művészet és állandó sikerélmény.


2016. január 5.

Szerelem



Életünk nagy részében élünk annak kifejezése nélkül, hogy mi zajlik bennünk. Semmi sem kényszerít bennünket arra, hogy érzelmeinket írásban, vagy dalban fejezzük ki. Megelégszünk annyival, hogy szomorúan bús énekekkel, boldogan gyors ütemű dallamokkal szórakoztassuk benső énünket. Szüksége van rá, meg kell adni neki naponkénti lelki táplálékát minden korban és időben. Jó megfigyelő már ezekből a dalokból következtetni tud hangulatunkra, lelkiállapotunkra, de a szeretet kifejezése a mi titkunk marad. Legtöbbször gondoskodunk, törődünk, figyelmesek, előzékenyek vagyunk, de magunkban könyveljük el érzelmeinket, a szeretetet ugyanúgy, mint a haragot. Szerencsés ember az, aki minden időben képes dühén - ami normális reakció olyankor, amikor igazságtalanság, méltánytalanság éri a kedélyes embert – felülemelkedni.

A szerelem más, ilyenkor néha gügyögünk, mint egy kisgyerek és olyanokat mondunk, mint szerelmem, drágaságom, tüneményem, egyetlenem, kedvesem, vagy esetleg becéző formákat találunk ki. A szerelmes ember önkifejezési módja szegényes, bár a boldogság gazdagsága nem vitatható. Mivel beteljesült és viszonzott érzelemről van szó, ezért nem is foglalkoznak a szerelmesek azzal, hogy mondatokkal írják körül azt, amit éreznek. Ők nem beszélnek, élik a beteljesült szerelmet, s ennek így kell lennie.

Amikor valaki sokat beszél a szerelemről, mindig felmerül a gyanúja egy viszonzatlan, szomorú szerelemnek. Ilyenkor esetleg dalba öntheti bánatát, vagy verset is írhat múzsájának, akinek a szívét nem sikerül elérnie, vagy nem biztos magában. A biztos szerelem akkor is fenn áll, ha a világ két végén élnek a szerelmesek. Teljes bizalmon alapszik, s mivel mindketten a másik szívében élnek, más soha nem foglalhatja el a helyüket. A vágy-szerelem nagyon szép, csodálatos verseket lehet olvasni róla, de abban biztos vagyok, hogyha valósággá válik, vagyis beteljesül a szerelem, többé nem képes írásban megírni a boldogságot. A szerelem két ember magánügye, a külvilág ebből annyit érzékel, hogy szárnyalnak és akadálymentesen élik jólétben életüket.


2016. január 3.

Boldogabb új évet kívánok!

Kohut Katalin: Boldogabb új évet kívánok!

Valaha volt egy Kodály módszer, mely szerint aki énekel, sokkal hamarabb tanul meg mindent. Mellesleg az ének szép szívet ad ajándékba mindenkinek. Szívből énekelni az egyetlen csoda, vigasztaló és boldogság a világon. A zene világnyelv, mindenkihez szól.
Akinek jó az akusztikája, sokkal hamarabb megtanul idegen nyelveken beszélni, de jobban megy neki a gyorsírás, az irodalom és a matematika.
Nekünk napi két magyar óránk volt, de délutánonként külön szakkörre is jártam.
Egyik nap magyar órán játszottam a gyenge tanuló padtársammal Talált-Süllyedtet. A rajongva csodált magyar tanárom felszólított: - Kohut Kati, mi az a cselekmény? Nem tudtam hirtelen, nyelvtan, vagy irodalom óra van-e, s gyorsan rávágtam, hogy a cselekvés az, amikor valaki valamit csinál. Több sem kellett a tűzre, mert a csinál szóval a tanárt sokkolni lehetett. Három szótól voltunk eltiltva: csinál, pucol, izé. Minden cselekedetnek megvan a magyar megfelelője, soha nem ejtettem ki a számon a csinál szót. - Ülj le, egyes! - szólt az ítélet hangosan. Óra végéig sírtam. Akkor ismét felszólított és megkérdezte tőlem, mi az irodalmi mű cselekménye. - Öt fő részből áll: expozíció, vagyis a kiindulási helyzet, a bonyodalom kezdete, a tárgyalás, vagyis az események sorozata, a tetőpont és a megoldás.

Hamarosan új könyvet nyitunk, új év kezdődik. Azt hiszem, már mindenkiben megfogalmazódott, hogy könyvben megírja az életét az öt főrész segítségével. Én már megtettem 1992-ben, de a végét akkor sem, most sem tudom befejezni. Lezáratlan világregény az enyém, mindig van tovább akkor is, amikor lehetetlennek látszik.

Aki írással foglalkozik, vissza tudja nézni az óév főbb állomásait, hiszen a versekbe, prózákba beleírjuk a történéseket, legyenek jók, vagy rosszak. De mi történik akkor, ha nincsen megoldás? Lehet-e könyvet zárni három ponttal? Ebből következik, hogy könyvet csak az tud írni életéről, akinek egy jó, vagy rossz élménye valahogyan befejeződött. Még az én életem regénye várat magára, azt hiszem, a szappanáriáknál is hosszabb lenne, ha egyszer megfilmesítenék.

Megköszönöm, drága barátaim, hogy egész évben velem voltatok jóban és rosszban. Mikor szomorú voltam, vigasztaltatok, amikor igazságtalanság ért, mellettem voltatok, akkor is, amikor én is hibáztam. Mindenkiből ki lehet hozni a legrosszabbat megalázással, leértékeléssel. Sok idő kell ahhoz, hogy ezek a sebek begyógyuljanak, az ember lehiggadjon. Kerüljük ezért azokat, akik képesek indulatokat kovácsolni az erényből! Megköszönöm, hogy olvastátok írásaimat, s méltattátok őket figyelemre. Tudom, hogy sok az írás és kevés az idő, de biztos vagyok benne, hogy az írás soha nem hiábavaló.

Gratulálok mindenkinek az évben elért eredményekhez, sikerekhez és jövőre, mikor új könyvvel lehetünk gazdagabbak, melynek első fejezete az új év kezdete, azzal zárjuk majd az évet, hogy van megoldása mindennek, lezárulnak a nehézségek, bármilyen területen!

Legyen velünk minden jóság és ereje a bizalomnak, reménységnek! Boldog Új Évet Kívánok!


2015. december 31.

Közel a jövő




Kohut Katalin: Közel a jövő

Pár óra és feltárul a jövő,
tán nem lesz többé soha cselszövő,
a józan észt nagy tettek követik,
égből hulló igazság köveit
szedegetjük, ítélet mannáit,
megmérettetik a szív is megint.
Lesütött szemmel nem jár bátorság,
megigazul jóság, s nem botorság
soha többé a derű, emberség,
az Idő barát, színe tengerkék.
Szilveszter éjjeli kívánságom:
fogadja a világ barátságom.
Nagyok a terheim, nem könnyezek,
már másokkal együtt ünnepelek.
Ha Látó lennék, megsúgnám Neked,
a jövő mily` titkokat rejteget.
Tenni kell, merni hatalmasat,
s a foglyokon kinyílik a szívlakat.
Egyetlen álmom szebb és jobb világ,
hol dalolva játszunk, s mint kisdiák,
sok szabadító jő, lesz segítség,
szeretet tüzében hitben égnék,
s ahogy árad öröm mindenkire,
támad a gyönyör ember igéje:
szerelem, hit, becsület, nagy az ár,
jövő évben a nagy boldogság vár.
2015. december 29.

2015. december 13., vasárnap

Szépség nyitány




Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.” Szabó Lőrinc

Csillag Dániel egykor ígéretes tehetsége volt a zeneakadémiának, de szegénysége és szerénysége ott marasztalták szülővárosában, ahol egyszerű és mások diákjai által komikusnak gondolt tanítóként dolgozott az egyik iskolában. Ének óráira gyakran bevitte hegedűjét, hogy bemutassa egy-egy saját maga által komponált zenéjét, vagy előadja a klasszikusok híres darabjainak részleteit. A gyermekek kuncogtak, amikor belépett a terembe. Bizony előfordult, hogy óra végére a fél osztály kinn állt a folyosón, mert fegyelmezetlenkedtek, de ettől nagyobb büntetést Dánielnek nem volt szíve kirónia rájuk.
Felesége, a legszebb leány volt a kisvárosban egykor, fél év alatt ette meg gyönyörű testét a halálos kór, a rák. Dánielt annyira ette a bánat egyetlen szerelme után, hogy megkomponálta emlékére a Szépség nyitánya című zenekari kísérettel szólóhegedűre írt művét, mely a fiókban porosodott. Néha-néha elővette a kottáit gyakorlás miatt, meg ilyenkor könnyes szemekkel emlékezett egyetlen szerelmére. Amikor az andante részhez ért, elképzelte, ahogyan feleségével kéz a kézben sétálnak az utcákon, lassan permetező esőben a holdvilág gyenge fényénél. Minden ütem szinte egy-egy érzést elevenített fel szívében, ilyenkor újraélte a szerelmet, s végén, a halál sötét részénél sírt a hegedű a vonó alatt, olyan kétségbeesetten, hogy szinte beledermedt a levegőbe a hatalmas fájdalom. A darab vége egy óriási felkiáltójel, üzenet a halálnak, melyet kissé indulatosan adott elő, fejezett be, ilyenkor sikított a hegedű ujjai alatt.

Leánya, Melli külsőre ugyanolyan szépség lett, mint édesanyja volt, egész nap a tükörben nézegette ezért magát, de akaratos, dacos leányként ijesztő személyiség-bélyeget viselt. Szégyellte az apját, akit a gyerekek csak Vigyori Dánielnek csúfoltak. Otthon bedugta a füleit, hogy ne hallja a hegedű cincogását, amikor a hangszeres gyerekek az apjánál tanultak. Ilyenkor szinte menekült otthonról. Így botlott bele tizenhét évesen az egyik fürdőhelyen egy amerikai fiúba. Ronald nem tudta levenni szemeit Melli tökéletes alakjáról, elvarázsolta karakteres, formás arcocskájával, barna sűrű, göndör hajzuhatagával, ami királynővé koronázta szemeiben. Elhatározta, hogy megszerzi magának a leány szívét. Maga egy michigani egyetemen dolgozott informatikusként.
Rövid udvarlás után Melli úgy döntött, elhagyja az egyre nagyobb szegénységbe süllyedő apját és szülővárosát, Ronald feleségeként majd kiélheti nagyvilági hajlamait, még dolgoznia és tanulnia sem kell többé.
Egyszerűen közölte Dániellel a tényt, hogy utazik, s bár látta apja összetört arcát, nem kegyelmezett, kilépett életéből kegyetlenül és dacosan, ahogyan addig is élte életét.

Amerikában hatalmas házban élt luxus körülmények között a házaspár. Ronald imádattal csüngött feleségén, csodálta, mint tökéletes szépséget, vigyázott rá, mint egy porcelán babára. Naponta meglepte kisebb ajándékokkal, virággal. Hatására Melli csodálatos átalakuláson ment keresztül, s egyszer csak írni kezdett. Kezdetben cikkeket, melyeket magazinok közöltek le, s közben hódolt másik új szenvedélyének, a festészetnek. Képei tisztasága meglepte a zsűrit, amikor első alkotásaival benevezett egy versenyre. A szépség jegyeit őrizte minden műve, mintha egykori letűnt idők harmóniáját festette volna meg realista módon, vagyis azt ábrázolta mindig, amit látott, de minden arcnak, tájképnek földöntúli ragyogást ajándékozott.
Ronald gyakran elkísérte irodalmi berkekben és kortárs festők között híressé vált feleségét estélyekre, ahol bemutatták hetente a világ legszebb dallamait. Leányuk, Melitta, aki már három évesen ének tehetségnek mutatkozott adta elő a híres musicaleket, filmslágereket.

Dánielt emésztette a bánat felesége és leánya elvesztése miatt, majd ágynak esett. Nem is tudott unokája létezéséről. Kottáit legtehetségesebb tanítványára, Nicolasra hagyta és miután eljátszotta feleségének írt nyitányát, dacolva a halállal a darab végén, ő is búcsút mondott az életnek. Utolsó útjára pár tanítványa kísérte el, temetését a kisváros rendezte a legszerényebb körülmények között. Nevét lassan elfelejtették.

Egyik nap Ronald egy meghívóval érkezett haza szerelméhez, Mellihez és a gyönyörű hajadonná nőtt énekes előadóművész Melittához. Egy magyar hegedűművész koncertjére szólt az invitálás, amit maga a művész nyújtott át a férfinak, amikor megtudta, hogy magyar a felesége.
A Csillag Nicolas név megpillantásakor Melli szíve összerezzent. Eszébe jutott édesapja, akit faképnél hagyott és azóta sem érdeklődött felőle, valamint a hegedűről a cincogás, amit nem bírt otthon elviselni. Tudta jól, hogy szeretetet és tiszteletet nem lehet utólag átadni, mint egy szál virágot, s a sírjára apjának hiába is helyezné már a bocsánat kérését.
Izgatottan lépett a hangverseny terembe csodálatos leányával, Melittával. Ronald odavezette Nicolashoz a családját. Melli megtudta, hogy a zeneszerző előadó felvette apja, Csillag Dániel vezetéknevét tiszteletből, hogy a világ mindig emlékezzék az általa nagyra becsült zseni tehetségre. Melli szíve majd megszakadt bánatában, amikor megismerte apja szomorú sorsát.

Bejelentették a magyar származású Csillag Dániel Szépség nyitányát, amit Nicolas szólóhegedűvel játszott és a nagy zenekar kísérte őt. Már az első akkordoknál felfedezte Melli a szépség harmóniájának megnyilvánulását, ráismert néhai édesanyja és apja szerelmének jegyeire, s a vég, a halál eljövetele és megrázkódtatása zokogásba fúlón érte Dániel leányát. Melitta áhítatos zöld szemekkel nézte nagyapja tanítványát, Nicolast, s elbűvölten hallgatta a szépség lekottázásának hegedűjátékát. Első látásra szerelem szövődött az ifjak között, így nyújtották egymásnak kezeiket és szívüket. Egymásra talált a hű tanítvány és zeneszerző, hegedű tehetség és a tiszta szívű énekesnő. Egyesülésük egy hatalmas nyitánya lett a jövő tiszta művészetének, s a békességnek.

Fura meghívót kapott a kisváros minden tiszteletbeli tagja és a magyar művész világ képviselete: egy temetői hangversenyt rendez Csillag Nicolas és felesége, az amerikai kristályhangú Melitta.
Kettős sírkő köré gyűlt a tömeg. Az egyikre egy friss szobor került a Szépség angyala címmel, a másikra egy aranyhegedű kottával. Ekkor felhangzott Csillag Dániel Szépség nyitánya, melyhez dalszöveget írt a szerelmespár, akik kézen fogva érkeztek meg lassú léptekkel a permetező esőben.

2014. július 22.





Szépség (párbeszéd)



    - Béééla! Miért bámulnak rám az emberek az utcán, villamoson annyira? Zavaromban a földet nézem, mindig azt hiszem, valami nem stimmel rajtam. Már kisebbrendűségi érzetem van...
    - Nem tudod, Vilma, mit néznek? Nem is sejted?
    - Nem, el sem bírom képzelni!
    - Hát azt nézik, hogy szép vagy, szebb mindenkinél!
    - Ne mondj már ilyet! Én szép vagyok?
    - Nem tudod? Akkor miért nézed magad meg reggelente a tükörben, amikor sminkelsz?
    - Én csak azt akarom, hogy jól érezzem magam a bőrömben, hogy magam számára elfogadható legyen a külsőm.
    - Ez jól sikerül naponta, mert mindenki csodál téged. A szépség felhívja magára a figyelmet.
    - De ezt nekem soha senki sem mondta még...
    - Hogy szép vagy? Pedig mindenki szerelmes volt beléd, egy kicsit azt hiszem, hogy a testvéred is, nem is tudott megnősülni. Te voltál az eszmény.
    - Érdekes, amikor verseket írtam régebben, akkori költő szerelmem átjavította vénuszi külsőre a magamról írott versemben a külsőm leírását. Meg asztrológiában is Vénusz külsőm van. De ilyen bárki lehet!
    - Nem bárki, csak az emberek. Az igazi szépség öröklött a családtól. Neked a gesztenyeszín hajad és zöld szemed a csillagoké, a széles arccsontod az apádé. Nem földies megjelenésed meg a finom nemességet rejti, ami szívjóságban mutatkozik meg.
    - Nem tudok, Bélám másképpen élni, csak a szívem szerint. Amikor rám kényszerítenek olyat, ami ellenkezik velem, hatalmas félelmet érzek.
    - Igen, mert vannak benső törvényeid. Ha mindenki betartaná őket és aszerint élne, nem lenne szükség törvényekre sem. A félelem lényegében szorongás, hogy olyat teszel, ami ellenkezik természeteddel.
    - Akkor nem lelkiismeret-furdalás?
    - Nem, a lelkiismeret vádolni szokott általában. Olyan, mint egy belső ügyész, megvádol azzal, amit véletlen, vagy erőszak hatására elkövettél, mert jól tudom, az ember nem tud ártani senkinek önmagától. Nincs ilyenkor ügyvéd, aki a felmentő körülményeket mérlegelje, egyedül a józan ész, ami megmagyarázza a történteket, s a bíró te magad vagy.
    - A tanúk?
    - Ők azok, akiket beavatsz lelkiismeret-furdalásod okába, de nem éri meg, mert az átlag ember képtelen megérteni ezt az érzelmi hevítettséget, amit az igaz ember képviselt minden időben a földön.
    A tárgyalóterem hallgatósága pedig azokból áll, akiknek feltárod őszintén a történteket. De hangsúlyozom, senkinek sincsen joga rajtad kívül az ítéletre.
    - Tehát az ember felett nincsen törvényszék?
    - Nincsen, felette áll mindeneknek. Tudja jól, hogy vét valamiben, s mérlegeli a tetteket, de nem szabad rá erőltetni olyan ésszerűtlen dolgokat, melyek meghaladják tűrőképességét. Az ember áll egyedül tisztán, nemesen és szépség követeként bensőleg és külsőleg a világban.
    - Tehát ennyire látszik a külső megjelenésen az emberség?
    - Igen, a jellem a tartás, a személyiség az arc, az intellektualitás a homlok és még sorolhatnám a külső jeleket. A kisugárzás a szépséget megkoronázza.
    - S te engem ilyen csodálatosnak látsz, Bélám?
    - Igen, ez vagy te. Nem vetted észre, hogy sokáig a kezed is alig mertem megérinteni? Csak a szépséget lehet igazán tisztelni és szeretni!
    - Nagyon jó, hogy találkoztam veled, drága Béla! Mi is lett volna velem egy közönséges alak hálójában, aki csak a fizikai testem akarta volna magáénak?
    - Összetörte volna a szívedet, búskomorságban élted volna le az életedet. S történtek igazi szépségekkel aljasabb dolgok is. Nekik egyetlen vágyuk a elbujdosás örökre, ne lássa senki szégyenüket.
    - Nem lehet meggyógyítani az összetört szívű embereket többé?
    - Meglehet, mert az ember örökké reménykedik, ez élteti. De ereje a gyenge emberszívben rejtőzik, csak tiszta tiszta szeretettel lehet közelíteni hozzá és őszinteséggel, megadva neki a teljes bizalmat az emberségben. De az emberség egyre ritkább, kihalóban lévő faj lettünk és az embernek csak ember lehet a társa, barátja.
    - Tehát az igazi szépség, mely külsőleg és belsőleg megnyilvánul, vagyis a harmónia és az emberség ugyanazt jelenti?
    - Igen. És egyetlen módja a szépség megtartásának a tisztelet.
    - Csodállak, Bélám!
    - Ez kölcsönös, drága Vilma!
    - Miért annyira természetes a külső, hogy az ember nem tudja magáról, hogy szép?
    - Mert ugyanakkor nagyon szerény is, míg másokon észreveszi a szépet, gyönyörködik a gyermekekben, bölcs öregekben, a tiszta énekhangokban, annyira egyszerűnek látszik az élet matematikája, hogy mindeneket magához vonz és nemesít, példaként áll mások felett és még végtelenségig sorolhatnám, mit jelent az igazi szépség a világnak, az emberiségnek.
    - Köszönöm, Bélám a beszélgetést! Most már felfogtam és neked egyedül elhiszem, miért néznek annyira engem mások mindenütt. S örülök, hogy ebben az egyszerű és nagyszerű életben igaz társra leltem benned.



2015. december 7.