Aki szívből énekel, olyankor nem a világra figyel, hanem a hangok belső útjára; látszólag néz, mégsem lát semmit — mert a zene mélyén keresi a tökéletességet.
Vannak dallamok, amelyek túlmutatnak a zenén. Egy szép hang, egy igaz szöveg olykor tömegeket is megérint: gyertyák gyúlnak, idegenek énekelnek együtt, és egy pillanatra mintha jobbá válna a világ. Nekem nemcsak a zene hiányzik, hanem az a szívből kiáradó borzongás is, amelyet akkor éreztem, amikor még én is énekeltem — az a kimondhatatlan rezdülés, amikor a dallam a lélekig ér.
Írta: Kohut Katalin
Nem vidítja fel a zene szívem,
bár órákig dalokat hallgatok,
musicalt, régi dalt, s ábrándozok,
milyenné vált egyszeri életem.
Hiányzik a borzongás, azt hiszem,
kutatom az érzést, csatangolok
ezeregy utamon, s beosonok
régi korba, a zene ünnepem.
Boldog ember, kinek a szíve kincs,
örökké szabad, nem tudja, mi nincs,
szárnyalhat hangok óceánjában,
és az angyali hang mennyből való,
repül a táncos, szárnyas fehér ló
a szív-énekes birodalmában.
2012. október 15.
