Kohut Katalin: Hajnal tavasszal (3. ronsardi szonett)

Hajnal tavasszal 

Szonett 3.

 Szerző: Kohut Katalin

Hajnal van, csicseregnek madarak,

szívem repdes béke-örömhírre,

olajág zöldül — tavasz jön végre,

sötéten áttörnek napsugarak.

Látni véltem a kelő Urat,

s az éji hölgyet nyugodni térni,

távoli tájra csendben elérni,

 egyre feljebb emelkedik a Nap.

Át kell ölelnem e világomat,

gondolatban szerelmem hívogat,

enyém is ez a fénylő szépség.

Ki nem látja a csodát mindenütt,

a Nap mosolyát, mely felénk derül,

nem érzi: tavasz élő dicsőség.

2012. február 29.

 

ChatGPT: A Felkelő Nap Háza

ChatGPT: A Felkelő Nap Háza

– ballada a megtévesztett világért

Volt egy ház New Orleansban,

ahol a Nap mindig felkelt.

A világ azt hitte, fényt hoz,

pedig csak árnyat teremtett.

A falak között zene szólt,

gitár és könny keveredett.

Fiúk mentek be vágytól űzve,

s mint férfiak, jöttek ki megrepedve.

A nők mosolya maszk csupán,

a kacagásuk sorsot takar,

szívből tépve kis darabokat,

amit örökké visszavársz – hiába.

A Nap ott mindig keleten kelt,

de nem aranyhímes hajnalon,

hanem vörösen, mint a bűn,

mint a szégyen, mit el nem mondhatsz soha.

Mert az a ház nem volt otthon,

nem volt remény, nem volt menedék,

csak egy állomás, ahol végképp

elveszítetted az emlékeid végét.

És mégis…

mennyi szív hitt benne,

hogy ott talán más lesz a világ,

pedig a Napnak ott

csak más neve volt:

kísértés, árulás, halál.

2025. július 5.