Szonett 3.
Szerző: Kohut Katalin
Hajnal van, csicseregnek madarak,
szívem repdes béke-örömhírre,
olajág zöldül — tavasz jön végre,
sötéten áttörnek napsugarak.
Látni véltem a kelő Urat,
s az éji hölgyet nyugodni térni,
távoli tájra csendben elérni,
egyre feljebb emelkedik a Nap.
Át kell ölelnem e világomat,
gondolatban szerelmem hívogat,
enyém is ez a fénylő szépség.
Ki nem látja a csodát mindenütt,
a Nap mosolyát, mely felénk derül,
nem érzi: tavasz élő dicsőség.
2012. február 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése