Szonett 8. – (Javított változat)
Írta: Kohut Katalin
Az igazságért kérni bocsánatot,
ugye, nem kell sosem, jó emberek?
Míg néznek rátok, s mégsem értenek,
a szív tükrén át látszanak a titkok.
A léleklámpás, a szem rezdül ott,
hol észrevesznek, s mélyen rád tekintnek,
szemedből olvasniuk mégsem vétek:
tört szívedet, s a rejtett vonatot.
Életutad nem kíséri hű szem,
nehéz volt sorsod, de én mégis hiszem,
hogy eljön még a szép jövő s a béke.
A fájó szívet ragasztani lehet,
ha szeretet fogja majd a kezeket —
Sorsod beérik, s fény derül az éjre.
2012. március 19.
