Írta: Kohut Katalin
Nagybetűvel íródott a szerelem,
soha nem gondoltam férjhez menésre,
vágytam a tökéletesre, nemesre,
álmaim férfiát már nem feledem.
Szólított lágy hangja, szálltam, repdestem,
karjaiba szaladtam, ölelésre
tártam kezeim, vénámból erére
szállt néma üzenet: ő a szerelmem.
Földöntúli csoda kísérte léptem,
fényözön ölelte vágyódó testem,
eszményi pár — üzenték bércek, hegyek.
A pajkosság negédes pillantása
szívemet sugárként érte, s hatása
örökké enyém, visszhangtól nem félek.
