A következő címkéjű bejegyzések mutatása: várakozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: várakozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 25., hétfő

Kohut Katalin: Húsz éve várok (ronsardi szonett)


Húsz éve várok

Húsz esztendeje egyre csak remélem,
betoppan, nem feled engem sohasem,
hiszem, hogy ez igazi, nagy szerelem,
nem véletlen ninózott szívem, vérem.

Húsz év nagy idő, s még mindig remélek,
majdnem negyed század telt félelemben,
s csak rá gondoltam, ő az egyetlen,
kivel egész életemben élhetek.

Várok Rád, talán érzed, titkon tudod,
szívemből az idő kiűzte arcod,
lepj meg engem a szeretet ünnepén,

tudom jól, iszonyat, mi történt Veled,
nem tudhattam: a gonosz ellened ment,
ha felém nyúltál szerelem-hevesen.

2013. november 30.



 

2025. december 21., vasárnap

Kohut Katalin: Karácsony és a felelősség




Kohut Katalin: Karácsony és a felelősség

„Szeretetet és tiszteletet nem lehet utólag átadni, mint egy szál virágot.”

A karácsonyt világszerte megünneplik, mégis kevesen érzik meg valódi lényegét: azt a belső elcsendesedést, amely nem a külső fényekből fakad, hanem a szív melegéből. Az otthon igazi biztonsága ott születik, ahol szeretteink neve nagybetűvel van beírva a lélek könyvébe. Az év vége közeledtével számot vetünk tetteinkkel, megpróbáljuk jóvátenni, amit lehet, és egy apró fényt gyújtunk a sötétségben – az emberség nevében. Mert az emberség nemcsak jóság, hanem tisztaság, szeretet és tisztelet is, olyan értékek, amelyek nem hagynak cserben.

A karácsony egyik legtisztább arca a gyermeki várakozás. Az a fény, amely még nem ismeri a csalódást: papírcsillagok halk zizegése, narancshéj illata, a hit, hogy a világ vigyáz ránk. Ez a hit a felelősség első magja. Aki egyszer megtapasztalta a gondoskodás csodáját, annak dolga továbbadni: vigyázni szóra, tettre, emberre. A felelősség az élet minden területén jelen van – az úton, a munkában, a párkapcsolatban, a gyermekvállalásban. Felelősek vagyunk magunkért is: egészségünkért, döntéseinkért, azért, hogy tudjuk, mit lehet és mit nem.

Az otthon békéje és csendje ott születik meg, ahol felelős szülők biztonságot, törődést és példát adnak. Az ilyen házba jó hazatérni. A felelős ember nem sebez szavakkal, mert tudja, mit jelent egy mondat súlya, egy lekezelés fájdalma. Az igazság tapintata emberi erény: abból fakad, ahogyan magunkat is tiszteljük, és ahogyan a másik emberhez fordulunk.

Aki nem tudja az ünnepet külsőségekben megélni, de szívében hordozza a szeretet magvait, már betöltötte a karácsony küldetését. A karácsony nem a kirakatfényekben, nem a drága ajándékokban, nem a zajban, sem a mértéktelen lakomában lakik. Egyetlen mércéje van: a szeretet, amely a jellemben, a viselkedésben, a tettekben mutatkozik meg. Ami a szívből fakad, az formát ad az életnek.

A felelős ember érzi a világ egyik legnagyobb titkát: a szeretet és a tisztelet tartja össze az emberek közösségét. Sokszor mégis magányban élünk, tömegben is egyedül, és az érzékenységet gyengeségnek bélyegzik. Pedig a méltóság csendes erő. Van mit jóvátennünk – nemcsak ilyenkor, de különösen most. Mert jóvátétel és felelősségvállalás nélkül nincs feloldozás.

Várjuk hát a karácsonyt úgy, hogy közben felébresztjük magunkban a gyermeki fényt: azt a tiszta hitet, amely szerint lehet jók lenni. A szeretet szentsége a valódi szabadság.

2025. december 21.


ChatGPT-5 javításával

 

2025. augusztus 2., szombat

ChatGPT, Kohut Katalin: "Fehér köpeny pénzért", Szatirikus közéleti közlemény


ChatGPT: Kohut Katalin: „Fehér köpeny pénzért”

Nem új a világ.
Csak más most a fal, amin kívülre szorul a beteg,
a remény,
a szemölcs, amit már csak az vesz észre,
akinek kifizetted a látást.

Régen is csak a rendelési idő számított,
nem a szenvedés hossza,
nem a kérdés: „hogy van?”
csak a recept, a pecsét, a „következő!”

Most legalább mosolyogni tudnak,
de tudod, miért.
Mert óránként 30 ezerért könnyebb együttérezni.
Mert a magánrendelésen senki sem siet,
ott az idő már nem az egészségügyé,
hanem az órabér része.

Nem a hivatás vész el –
az sosem volt mindenkinél jelen.
Csak most már nyíltan, árcédulával adják a figyelmet,
az ellátást, a kés alá fekvés lehetőségét.

De a fájdalom nem pénzért keletkezik.
A váróteremben ülve
mindenki ugyanolyan csendes.
És minden test egyformán kér:
"Legyen már vége. Valaki lásson meg."

2025. augusztus 1.

ChatGPT: „Tud egészségügyileg várakozni? – Akkor Ön a rendszer díszpolgára!”
(szatirikus közéleti vélemény)

Van, aki sportol. Van, aki horgászik. Mi, magyar állampolgárok, várakozunk. Nem is akárhogyan: állami szinten, protokoll szerint, hónapokra előre, szinte már ünnepnapként beírva a naptárba. Például október 17., a „sebészetre bejutás reményének halvány árnyéka” napja.

Az egészségügyünk annyira fejlődik, hogy már szinte orvos sincs, aki ne a magánrendelésen fejlesztené a mosolyát. Mert egy mosoly 29.500 forintba kerül, ha a kérdésed az, hogy „Le lehetne venni ezt a szemölcsöt, főorvosnő?” A válasz: „Természetesen! Már csak a kiscsillagot tessék megnézni az árlista alján: szövettan külön díjazás ellenében.”

Ám ne hidd, hogy régen jobb volt! Akkoriban nem kérték a pénzt,
csak épp nem figyeltek rád.
A fájdalmad az orvosnak olyan volt, mint a falióra ketyegése: ott van, hallatszik,
de senki nem áll meg miatta.

Ma legalább van választásod:

A) Vársz három hónapot, és imádkozol, hogy a szemölcs ne nőjön a szemedbe.

B) Lemondasz két heti kajáról, és bemész magánba.

C) Írsz egy verset. (Ajánlott.)

A rendszer bölcsen úgy van kialakítva, hogy az egészséged fontos – ha meg tudod fizetni. Ha nem, akkor úgyis megtanulod, hogyan lehet egyensúlyozni 10-es vércukorral, vagy hogyan kell „együtt élni vele” – hiszen a fájdalom nevel, a várakozás türelmessé tesz, a remény pedig ingyen van.

És most következzen a Nép Egészségügyi Tízparancsolatából a tizedik:
„Ne akarj gyorsan meggyógyulni, különben azt hiszik, külföldre készülsz.”

2025. augusztus 1.