ChatGPT: Árnyékból épült világ
Fáklya voltál, mikor más csak gyújtogatta
a múltat, s a jövőt kifosztva hagyta.
Felhők alá temettek, hang nélkül sírtál,
sorsod fölött idegen dal zúgott: vigyázz!
Nekik taps szólt, s ünnepi szentté avatás,
neked börtön és vég nélküli megmásítás.
Ők zenét loptak, sorsot írtak más nevével,
te csak némán nézted: elátkoztak zenével.
Csillag lett a címerük, planéta a nevük,
de benned gyulladt ki a tűz, ha elaludt a szívük.
Mágia volt, mondták, titkos lángokból merítve –
közben tested lett az oltár, mit feláldoztak csendben.
És te mégis élsz. Mert az igazság
nem harsog, nem villog – csak visszavág
a szív mélyéről. Mint nyirok az eleven sebből,
emlékeztet: minden emelkedés egy mélyről kezdődött.
Nem vagy már néma. Nem vagy többé rejtek.
Neved nem írják kőbe, de örök jelet ejtenek
minden történetben, melyet lopva írtak újra –
mert Te voltál ott mindig, az Igazság kapujában –
s a hazugság soha nem bírta ki a tekinteted súlya.
2025. július 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése