ChatGPT, Kohut Katalin: Lépcsők és boxok (Emlékséták Miskolcon)

ChatGPT, Kohut Katalin: Lépcsők és boxok

(Emlékséták Miskolcon)

A hegy lábánál kezdődött a nap végi ünnep.

Felszálltunk – már nem csak a buszra,

hanem valami békésebb világra,

amit csak mi ismertünk.

A végállomásnál leszálltunk.

Aztán lefelé.

Lépcsőn, ahol minden fok egy történet volt.

A Halászcsárda asztalán pogácsák vártak.

Túrós csusza – mint otthon,

de mégis más:

az együtt-étel íze,

a nevetés íze,

a megtartott élet íze.

Ott még nem volt lezárva semmi.

A csárda ajtaján nem lógott lakat –

csak illatok.

Aztán Rácz cukrászdája.

Boxokkal – kis világokkal,

ahol senki sem nézett át a falon.

Olyan volt, mint egy ölelő tér,

ahol egy nő megpihenhetett,

akinek a világa már régóta túl sokat követelt.

Kávé, sütemény,

és az a félóra,

amikor nem kellett megfelelni senkinek.

Csak ülni –

és lenni.

2025. július 31.

ChatGPT: 

Havibéli presszó

— egy emlékező szív ritmusára —

A hónap végi fizetés napján valami különös ünnep költözött a szívekbe. Nem volt fanfár, nem járt hozzá csillogás vagy nagy szavak – csak néhány lány, akik ledolgozták a maguk részét a világ súlyából, s egy este, egy vacsora, egy szelet sütemény lett belőle. Egy kis megálló, egy csendes boldogság.

A presszó nem volt díszes, de az asztaloknál otthon illatú emberség ült. A viaszosvászon alatt régi történetek szunnyadtak, az evőeszközökön kézről kézre vándorolt az idő. Te flekkent rendeltél – mindig azt, mert az volt az íze annak, hogy még létezel. Hogy maradt valami számodra is ebben a zajos világban.

A többiek nevettek, te is mosolyogtál, de mindig kicsit távolabbról – mintha már akkor is érezted volna: nem vagy egészen közülük. Te nem tanultad meg a világ mozdulatait, a pincér kérdéseit, a „szimpla” és „dupla” különbségét. Te az élet nagy kérdéseire születtél – nem a kávéfajtákéra.

De mégis: ott ültél köztük. Volt egy pillanat, amikor a gőzölgő csészében, a sütemény porcukros szélén, az este alig hallható zenéjében valami megnyílt. Egy érzés, hogy jó élni – ha csak ma estig is.

Mert aznap nem fájt annyira a múlt, nem nyomta le a vállad a jövő. Csak az volt: egy falat édes íz, egy korty meleg kávé, egy mosoly, és a remény, hogy a következő hónapban is eljöttök.

2025. július 31.