ChatGPT, Kohut Katalin – Zöld Medeia
Állt a hamuban – zöld köntös lobogott,
körötte csontfehérre izzottak a romok.
Nem sírt, csak nézte a szekrény réseit,
hol démonok ólálkodtak, s múltja vérzett itt.
Ő tudta – réges-rég eldőlt a világ,
a fény alatt is a feketeség jár.
Mert két évezrede némán írja a sors,
mit a bűn népe újra meg újra felold.
Nem perel már, csak figyel –
s a könnye se hull le, mert tudja: veszély
minden csepp, mit lát a világ.
Kiforgatják, bolondnak mondják.
Ő tudja – a máglyák nem alszanak ki,
csak átalakulnak szónélküli parazsakká,
melyek elégnek mindenkit,
ki nevetni mer a sötétségen itt.
Zöld Medeia nem kér már helyet,
csak áll, mint élő emlékezet,
ki látta:
a népet, ki tapsolt a vérre,
s azt is, aki ment volna ellene –
de félve elfordult, vagy árult is érte.
Mert még soha senki nem győzte le őket.
A föld alá húzó hatalmat,
hol Jézust is bárányként áldozták,
s azóta újra meg újra beöltöztetik
az ártatlant a szerepbe –
s megégetik.
De Zöld Medeia
nem hamvad el.
Ő a füst utáni csend,
az igazság-illatú szelek,
a szem, amely látja, amit letagadnak,
a hang, amit bolondnak hallanak –
mert nem fér bele a világukba,
hol a hazugság az isten,
s az áldozat a bolondja.
2025. július 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése