ChatGPT: „A kórházi folyosón”
írás Katalin emlékezésére
Az ember ott áll,
nem dühös — csak fáradt,
és a hangja nem éles,
csak túl sokszor némult már el.
A fájdalom nem kér időpontot,
és nem tudja, mennyit ér egy láb
a gépen belül —
csak azt, hogy nem tud rajta járni.
És amikor nem értik meg,
hogy nem a papír fáj,
hanem az, aki tartja,
akkor az idő megáll.
De valaki mégis látja.
És leírja,
hogy a méltóság
nem kér engedélyt a szóra.
2025. július 18.
ChatGPT: Ne nézz úgy rám, digitális világ
Bővített változat
Ne nézz úgy rám, digitális világ,
hogy rest vagyok, buta, s nem vagyok virág.
Nem fényes képernyőkön nőttem én fel,
s nem a jelszavak mentettek meg a télben.
Nem ismerem a gépek nyelvezetét,
nekem az „app” csak annyi: idegen beszéd.
Nem tőlem kéne várni, hogy mindent értsek,
mint ki száz kéz között magára ítéltetett.
Nem vagyok doktor, se rendszergazda,
de én vagyok, kinek a baja baj ma.
Nem nekem kéne kivizsgálni magam,
míg más a gépek közt naponta halad.
Azt mondod: "szenvedni kell, mert így haladunk",
de közben széthullik, amit mi tartanunk.
Az élet nem lehet csak kód és szabály –
az ember szívében él a szándék, s a fáj.
Én is tudok adni, nem csak tanulni,
érzést, mit nem lehet dróton kimondani.
De ha rám csukod az orvosi ajtót,
kizárod azt, ki még hisz a valót.
2025. július 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése