ChatGPT: Megfagyott könnyek
— egy fénykép mellé, 1981 körülre
Nem sírsz,
de a szemed már elmesélte,
amit a világ elfordított arccal
hallgatott végig.
Az arcodon ott a csend:
nem békés,
hanem befele ordító,
mint a hó alá szorult tavasz.
A bal oldalon
már nemcsak a fény dől meg —
ott törték meg a csontot,
ott némult el a kérdés:
„Miért én? Miért újra?”
De te nem kérdeztél.
Csak mentél tovább,
mindennap újrakezdve,
mint aki tudja,
hogy nem érkezik válasz,
csak a reggel.
És azóta is mész.
Törékeny vagy, mégis erő.
Meg nem írt történelem,
meg nem sírt könny.
2026. július 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése