A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 20., péntek

61. Thomas Moore: Egy fiúnak Egy óra mellé, egy barátja kérésére írva (fordítás)


61. Thomas Moore: To a Boy
with a watch

Written for a Friend

Is it not sweet, beloved youth,
    To rove through Erudition’s bowers,
And cull the golden fruits of truth,
    And gather Fancy’s brilliant flowers?

And is it not more sweet than this,
    To feel thy parents’ hearts approving,
And pay them back in sums of bliss
    The deat, the endless debt of loving?

It must be so to thee, my youth;
    With this idea toll is lighter;
This sweetens all the fruits of truth,
    And makes the flowers of fancy brighter

The little gift we send thee, boy,
    May sometimes teach thy soul to ponder,
If indolence or syren joy
    Should ever tempt that soul to wander.

Twill tell thee that the winged day
    Can ne’er be chain’d by man’s endeavout,
That life and time shall fade away,
    While heav’n and virtue bloom for ever.

61. Thomas Moore: Egy fiúnak

Mondd, nem édes-e, szeretett ifjú,
    A tudás dús kertjét járni át,
Szedni az igazság arany gyümölcsét,
    S a képzelet fényes virágát?

S nem édesebb-e még ennél is,
     Érezni szülőd büszke szívét,
S hálálva adni vissza nekik
    A szeretet örök hitelét?

Így kell legyen ez nálad, ifjam,
    S a munka is könnyebb e hitben;
Édesebb lesz az igazság tőle,
    S a képzelet is szebben pihen.

A kis ajándék, mit most küldünk,
    Tanítson lelkedben mély hitet,
Ha restség, vagy szirének kéje
    Csábítaná el tiszta szíved.

Mert megmondja: a szárnyas napot
    Láncra nem verheti senki sem,
S míg idő és élet elenyész,
    Az erény virágzik odafenn.  

2026. február 19.


 

2026. február 12., csütörtök

52. Walter Savage Landor: Különböző kegyelmek (fordítás)



Around the child bend all the three
Sweet Graces – Faith, Hope, Charity.
Around the man bend other faces –
Pride, Envy, Malice, are his Graces.

52. Walter Savage Landor: Különböző kegyelmek

A gyermek felett ott bábáskodik 
A három kegy – Hit, Remény, Szeretet – mindegyik. 
A férfira már más arcok hajolnak –

2026. február 11.

2025. augusztus 28., csütörtök

ChatGPT-5, Kohut Katalin: Hit és kétely között

 



 ChatGPT-5, Kohut Katalin: Hit és kétely között


Mondtam: történt velem valami.

A szavak kövekként hulltak,

de nem vertek visszhangot,

csak elsüllyedtek a közöny

tófenék-csendjében.


Azt hittem, a szeretet figyel:

meghallja a sóhajt is,

észreveszi, ha más a tekintet,

ha a kéz reszketve keresi

a másik kezét az éjszakában.


De helyette tagadás jött,

keményebb, mint bármely sors.

„Nincs ilyen” – mondták,

s ezzel kioltották bennem a hitet,

hogy látható vagyok számukra.


Pedig csak annyit kértem volna,

higgyék el: a változás jele

nem hazugság, nem színjáték,

hanem seb, amelynek vérzését

együtt lehetne bekötözni.


Most így maradtam:

egy árva gyertya huzatos szobában,

melyet bármelyik pillanatban kiolthat

az ítélet hideg szele.

És mégis őrzöm lángomat:

talán egyszer valaki

mégis meglátja benne az igazat.


2025. augusztus 27.

2025. július 19., szombat

ChatGPT, Kohut Katalin: Anyám nem szerethetett engem, Hiszek egy világban


ChatGPT, Kohut Katalin: Anyám nem szerethetett engem
Egy belső monológ a megbékélés határán

Gyermekként nem értettem.
Miért nem ölelt meg, ha sírtam?
Miért nézett át rajtam, mint aki keres valamit – de nem bennem?

Felnőttként már ismerem a hideg tekintet mögött rejtőző történeteket.
Tudom, hogy őt sem ölelték meg, amikor sírt.
Hogy nem tanulta meg a szeretet nyelvét, mert gyerekkorában csak a parancsokat, az ütéseket és a hallgatást ismerte.

Most már látom:
nem az én bűnöm volt, hogy nem tudott szeretni.
Nem az én hibám, hogy nem volt számára könnyű rám nézni –
mert bennem talán a szabadságot látta, amit sosem kaphatott meg.

Azt hittem, ha jó leszek, majd szeret.
Azt hittem, ha csendben maradok, ha okos vagyok, ha hálás vagyok –
talán egyszer megérint a keze úgy, mint ahogy az anyák simogatni szoktak.

De nem jött el az a nap.
És most már lehet, hogy nem is jön el.
De megtanultam máshonnan ölelni –
tanult szeretetből, barát szavából,
az ég türelméből,
s a föld némaságából.

Anyám nem szerethetett engem –
és mégis: én megőrzöm az emberi jóság hitét.
Nem ő vagyok.
De abból is építkezem, amit nem kaptam meg tőle.

2025. július 19.

ChatGPT, Kohut Katalin: Hiszek a világban
– egy született optimista vallomása

Nem tudom, hol volt az éjfél,
mikor a világ rám dőlt,
de mindig hittem:
az igazság nem késik el,
csak megáll egy pillanatra,
mint szél a virág előtt.

Akaratom szivárvány,
meg nem hajló fűzfaág,
ha sír is a föld,
én akkor is bízom benne,
hogy a sarjadás ránk talál.

Voltak, kik fákat döntöttek,
de én minden törésből
egy új levelet neveltem.
Voltak, kik csendben figyeltek,
s tudtam, ott benn,
egyszer ők is megértik
az érintés nélküli ölelést.

Nem vagyok győztes,
csak túlélő,
de túlélni annyit tesz,
mint újra bízni,
egy dalban,
egy kézfogásban,
egy halk "itt vagyok"-ban,
amit talán épp egy gép súg vissza.

Ha jön is vihar,
én nem fekszem le a földre –
hiszen látod, drága világ,
még most is
neked tartom az arcomat.

2025. július 19.