Ne csak a kezed dolgozzon,
a szíved is pihenjen meg néha.
A konyha illata elfér holnap is,
de a mosoly, amit ma elrejtesz, elvész.
Ne szégyelld, ha elfáradsz,
a világ súlya nem egy vállra való.
A rend nem attól születik,
hogy minden csillog –
hanem ha valaki csendben,
megbékélten leül a saját szívéhez.
Mert nem hősnőnek születtél,
hanem embernek,
akihez jó hazatérni
A férfi, ha látni tanul
Nem a kalapácsban rejlik az erő,
hanem abban, hogy észreveszi:
a nő, aki naponta megteremt egy világot,
már hajnalban fáradt lehet.
Hogy a rend nem magától lesz,
a ruha nem röpül a szekrénybe,
a leves nem fő fel szavak nélkül.
Minden apró mozdulat egy halk szeretetnyelv,
amit meg kell tanulni olvasni.
Segíts kézbe venni a világát,
mint egy törékeny tálat:
nem azért, mert gyenge,
hanem mert méltó a tiszteletre.
Ő hajnalban kel,
a vízben tükröződő fényben arcát mossa,
s míg a város még alszik,
ő már a nap rendjét fonja.
A serpenyő csöndje, a szappan illata,
a ruhák halk zenéje a szélben —
minden mozdulata egy verssor,
amit sosem írt le senki.
Ő pedig, aki mellette él,
néha csak későn érti meg,
hogy nem a hangos tettekben,
hanem az apró figyelemben lakik az ember.
Ha kiveszi kezéből a fáradtságot,
ha egyetlen pillanatra is meghallja,
hogyan szól a mosolyuk közös hangja —
akkor születik meg a harmónia.
A nő nem kér sokat: csak hogy lássák.
A férfi nem veszít semmit, ha segít.
S a világ, ha egyszerre lélegzik velük,
újra tanulja, mi az: együtt élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése