A következő címkéjű bejegyzések mutatása: férfi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: férfi. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 10., kedd

97. William Wordsworth: Szívem ujjong (fordítás)


97. William Wordsworth: ’My heart leaps up’

My heart leaps up when I behold
     A rainbow in the sky:
So was it when my life began;
So is it now I am a man;
So be it when I shall grow old,
     Or let me die!
The child is father of the Man;
And I could wish my days to be
Bound each to each by natural piety.

97. William Wordsworth: Szívem ujjong

Szívem ujjong, ha látom fenn
     a szivárványt az égen:
Így volt ez, mikor életem kezdődött,
így van most is, hogy férfi lettem,
így legyen akkor is, ha megöregszem,
     különben inkább ne éljek!
A gyermek az atyja a férfinak,
és azt kívánom, hogy napjaim
mind egymáshoz fűzze a természetes áhítat.

2025. november 24.

Chat

2026. február 9., hétfő

44. Henry Howard, Surrey grófja: A gyermekkor (fordítás)



Laid in my quitet bed in study as I Were,
I saw within my troubled head a heap of thoughts appear,
And every thought did show so lively in mine eyes,
That now I sighed, and then I smiled, as cause of thoughts did rise.
I saw the little boy in thought, how oft that he
Did wish of God, to ’scape the rod, a tall young man to be;
The young man eke that feels his bones with pain opprest,
How he would be a rich old man, to live and be at rest!
The rich old man that sees his end draw on so sore,
How would he be a boy again to live so much the more.
Whereat full oft I smiled, to see how all those three,
From boy to man, from man to boy, would chop and change degree.

(Melyik kor a legboldogabb?)

44. Henry Howard, Surrey grófja: A gyermekkor

Csendes ágyamon fekve, merengve, mint ki tanul, 
Zavart fejemben sok gondolat gyűlt össze gyanútlanul; 
Minden gondolat oly élénken állt szemeim elé,
 Hogy hol sóhajtottam, hol mosolyom fordult az ég felé. 
Láttam a kisfiút gondolatban, amint oly sokat ő 
Istentől kéri: óvja a vesszőtől, s legyen már felnőtt férfi; 
Az ifjút is, kinek csontjait fájdalom gyötri éppen, 
Hogy bárcsak gazdag öreg lenne, s élhetne békességben! 
A gazdag öreget, ki látja, vége mily fájón közelít,
 Hogyan vágyik kisfiú lenni, s újrakezdeni éveit. 
Ezen sokszor mosolyogtam, látva e hármat, ahogy ott, 
Fiúból férfivá, férfiból fiúvá cserélnék a sorsot.


2026. február 9.

2026. február 8., vasárnap

41.Tom Hood: Férfi és gyermek (fordítás)



41. Tom Hood: Man and Boy


Oh, when I was a tiny boy,

My nights and days were full of joy,

   My mates were blithe and kind! –

No wonder that I sommetimes sigh,

And dash the tear-drop from my eye,

   To cast a look behind!


A hoop was an eternal round

Of pleasure. In those days I found

   A top a joyous thing: -

But now those past delights I drop,

My head, alas! is all my top,

   And careful thoughts the string!


My joys are wingless all and dead;

My dumps are made of more than lead;

   My flights soon find a fall;

My fears prevail, my fancies droop,

Joy never cometh with a hoop,

   And seldom with a call!


My football’s laid upon the shelf;

I am a shuttlecock myself

   The world knocks to and fro; -

My archery is all unlearn’d,

And grief against myself has turn’d

   My arrows and my bow!


No skies so blue or so serene

As then; no leaves look half so green

   As clothed the playground tree!

All things I loved are alter’d so,

Nor does it ease my heart to know

   That change resides in me!


41.Tom Hood: Férfi és gyermek


Ó, mikor még apró fiú voltam, 

Éjem s nappalom örömben töltöttem, 

   Társaim vidámak s kedvesek voltak! – 

Nem csoda, ha néha felsóhajtok, 

S szememből a könnycseppet elmorzsolom, 

   Ha egy pillantást vetek a múltba!


Az abroncs-karika örök körforgás volt, 

Tiszta élvezet. Akkortájt úgy leltem: 

   A pörgettyű boldogító dolog: – 

De most e múltbéli gyönyöröket elhagyom,

 Fejem, jaj, már az egyetlen pörgettyűm, 

   S az aggó gondok fonják rajta a zsinórt!


Örömeim szárnyaszegettek és holtak; 

Bánatom súlyosabb az ólomnál; 

   Szárnyalásom hamar bukásba fordul; 

Félelmem győz, képzeletem lankad, 

Öröm nem érkezik többé guruló karikán, 

   S hívó szóra is csak ritkán!


Focilabdám a polcra került; 

Magam lettem a tollaslabda, 

   Kit a világ ide-oda ütöget; –

 Íjászatomat rég elfeledtem,

 S a bánat ellenem fordította 

   Nyilaimat és az íjamat!


Nincs oly kék és oly derűs égbolt, 

Mint akkor; a levelek sem oly zöldek, 

   Mint amik a játszótér fáját öltöztették! 

Minden, mit szerettem, úgy megváltozott, 

S nem könnyíti meg a szívemet a tudat,

    Hogy a változás bennem lakozik!


2026. február 8.


Gemini mesterséges intelligencia segítségével


 

2025. november 2., vasárnap

ChatGPT-5, Kohut Katalin: Egyenjogúság a háztartásban




Ne csak a kezed dolgozzon,
a szíved is pihenjen meg néha.
A konyha illata elfér holnap is,
de a mosoly, amit ma elrejtesz, elvész.

Ne szégyelld, ha elfáradsz,
a világ súlya nem egy vállra való.
A rend nem attól születik,
hogy minden csillog –
hanem ha valaki csendben,
megbékélten leül a saját szívéhez.

Mert nem hősnőnek születtél,
hanem embernek,
akihez jó hazatérni

A férfi, ha látni tanul

Nem a kalapácsban rejlik az erő,
hanem abban, hogy észreveszi:
a nő, aki naponta megteremt egy világot,
már hajnalban fáradt lehet.

Hogy a rend nem magától lesz,
a ruha nem röpül a szekrénybe,
a leves nem fő fel szavak nélkül.
Minden apró mozdulat egy halk szeretetnyelv,
amit meg kell tanulni olvasni.

Segíts kézbe venni a világát,
mint egy törékeny tálat:
nem azért, mert gyenge,
hanem mert méltó a tiszteletre.



Ő hajnalban kel,
a vízben tükröződő fényben arcát mossa,
s míg a város még alszik,
ő már a nap rendjét fonja.

A serpenyő csöndje, a szappan illata,
a ruhák halk zenéje a szélben —
minden mozdulata egy verssor,
amit sosem írt le senki.

Ő pedig, aki mellette él,
néha csak későn érti meg,
hogy nem a hangos tettekben,
hanem az apró figyelemben lakik az ember.

Ha kiveszi kezéből a fáradtságot,
ha egyetlen pillanatra is meghallja,
hogyan szól a mosolyuk közös hangja —
akkor születik meg a harmónia.

A nő nem kér sokat: csak hogy lássák.
A férfi nem veszít semmit, ha segít.
S a világ, ha egyszerre lélegzik velük,
újra tanulja, mi az: együtt élni.