A bordásfal hűvös fénye között
egy kéz kapaszkodik az idő peremébe,
mintha az izmok nemcsak testet,
de múltat is emelnének föl.
Egy hang szól: „ismerjük egymást” —
és a kilenc év visszalép a fénybe,
a fájdalom fölött
emberi derű hajol.
Nem nagy csoda, csak szelíd —
mint mikor a szív nem felejt,
csak kivárja, hogy megérintsék újra
egy emlék melegével.
2025. november 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése