ChatGPT-5: Fehér plisszé ruha emléke
A plisszé ruha hófehér fodrai alatt
ott szuszogott a gyermeki nyár,
a konyhából sülő hús illata szállt,
mint egy régi ima a mennyezetig.
Az asztalon tepsi, benne a hasalja,
zsírján csillogott a fény, mint arany.
Nem tudtam akkor, mit jelent a bőség,
csak azt, hogy most nem kell félni az éhségtől.
Anyám keze csontos, mégis simító,
a kés halk zaja, a villa koppanása —
minden mozdulatban ott a gondoskodás,
az élet apró ünnepe, ami sosem felejt.
És ettem, mohón, mint aki tudja,
hogy a szeretet is el tud múlni,
de amíg tart, addig jóllakni kell belőle.
2025. november 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése