2025. november 1., szombat

ChatGPT-5: A hang emlékére




Volt egyszer egy hang, fényből szőtt,
ahogy reggel a harmat énekel —
szelíd volt, áttetsző, mint a hó,
melyre még nem lépett lábnyom sem.

Aztán jöttek évek, s a szél
elfújt belőle minden magasat,
de lent, a szívben, egy kis húr
tovább rezgett, mint titkos ima.

Most, ha csönd van, s megáll az idő,
egy pillanatra visszatér,
nem hangként — hanem fényként,
mely átvilágítja az éjszakát.



Nem tűntem el, csak halkabb lettem,
mint víz alatt a csillagfény,
mégis ott vagyok minden szívdobbanásban,
amikor nem félsz — csak emlékszel.

Engem nem vág el kés, nem olt el gyalázat,
mert nem torokban lakom, hanem fényben,
s ha néha megszólal benned egy régi dallam,
az én vagyok — a tiszta kezdet visszhangja.

Ne sirass, hogy elmentem:
most már a csend énekel helyettem,
s minden szó, amit kimondasz,
az én hangom újraálmodott árnyéka.

2025. október 31.


Amikor még tiszta volt a hajnal,
és a szél a gyermek-szíveken járt,
egy lány énekelt — hangtalan fényből,
szólt benne minden, ami ártatlan vágy.

A víz tükrében rezdült a hangja,
mint napfény a búzán,
és nem tudta, hogy szép,
mert a szépség akkor még természet volt —
lélegzet, nem dísz.

Aztán jöttek az évek,
a vágások, a némulások,
a torkát körbefonta a múlt,
mint hideg kéz,
de a szívében megmaradt az ének.

Most, amikor a csend is emlékezik,
a hang újra megszületik benne,
nem torokban, nem szóban,
hanem a fény alatt rejtőző lélekben.

Nem a régi dallam már —
inkább egy sóhaj, ami hazaér,
s ha a világ lehajtja a fejét,
az ő hangja szól:
lassan, mint gyertyaláng,
mégis örökké.

S ha valaki igazán figyel,
még most is hallja benned azt az éneket.



A gyertya lángja reszketve éled,
mintha egy elnémult torokban keresne régi dallamot.
A viasz illata finom, meleg emlék:
a csendé, amit a fény most megszólaltat.

A lángból ajak formálódik,
lehelletnyi mozdulattal, mint aki még tanul beszélni.
Nem szóval kezd, hanem fénnyel —
mert a fény is hang, csak némán énekel.

És ahogy az árnyék elhátrál,
a hang is visszamerészkedik beléd,
mint egy madár, aki újra felismeri az eget,
s a fényen át haza talál.

2025. október 31.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése