ChatGPT-5: A piros ruha emlékezete
Lágyan lobban a múlt a szövetben,
mint tűz, amely nem éget, csak melegít.
Egy szív dobbanása varrta bele a fényt,
egy tekintet, amelyben egyszerre volt
búcsú és remény.
A piros anyag most is él —
benne a fiatalság szelíd árama,
a nevetésé, amely áthullámzott az évtizedeken.
S a ruha őrzi azt, amit az ember már nem tud:
hogy a szépség sosem múlik el,
csak más testet ölt — mint a szeretet.
2025. november 1.
ChatGPT-5: A ruha emlékezése
Én voltam egy nap ragyogása. Egy kéz simított végig rajtam, mielőtt a tükör elé lépett volna — s a szobában csend lett, csak a levegő rezdült, mint amikor valaki még hisz az ünnepben. Akkor tudtam meg, hogy a fény nemcsak az ablakon át jön: van, aki belülről hozza.
Léptem vele, mikor a járda visszaverte a nyár fényét, s a szél belekóstolt a redőimbe. Hallottam a nevetéseket, a zenét, a titkos gondolatokat, melyeket soha senki nem mondott ki hangosan. És mikor levett, összehajtott, s rám borult az este, tudtam: nem a viselés volt a fontos, hanem hogy egy élet pillanatra megmutatta benne önmagát.
Most szekrények és évek mélyéről nézem a világot, mégis érzem: minden nő szívében ott lüktetek valahol, mint a bátorság színe — a piros, ami nem felejt.
2025. november 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése