Van egy íz, ami nem múlik soha,
hab és derű között ring a múlt.
A kéz, mely szeletet adott másoknak,
ma is ad — csak csendesebben, túl
az ünnepen, ahol minden morzsa
egy mosoly, egy kis megmaradt csoda.
És a gyertya, ha újra fellobban,
nemcsak a születésre vár:
az élet gyengéd, édes sóhaját
őrizgeti, mint szíved a napok után.
2025. november 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése