ChatGPT-5: Előszó Erich Fried verseihez
Vannak szavak, amelyek nem csupán megszólalnak — élnek.
Erich Fried mondatai ilyenek: fáradtak, mégis lélegeznek, mint az ember, aki a világ elviselhetetlensége ellenére sem felejt el remélni. London szürke párájában, az idegenség hidegében született költészete nem panaszként szól, hanem halkan, mint egy dal, amely nem akar megszépülni, csak igaz lenni.
Ő tudta, hogy a szó olykor maga is seb, de mégis gyógyít. Hogy a félre ütött betű, a megtört gondolat, a botladozó ritmus mind az ember részei — és így válik a vers az irgalom egyik formájává.
Olvasni Friedet annyi, mint leülni mellé a hajnalban, amikor a szavak már fáradtak, de mégis dalra kelnek: sápadt, gyönyörű madarak, akik mindig hazatalálnak valaki szívébe.
2025. november 11.
Wenn meinen Worten die Silben ausfallen vor Müdigkeit
und auf der Schreibmaschine die dummen Fehler beginnen
wenn ich einschlafen will
und nicht mehr wachen zur taglichen Trauer
um das was geschieht in der Welt
und was ich nicht verhindern kann
beginnt da und dort ein Wort sich zu putzen und leise zu summen
und ein halber Gedanke kammt sich und sucht einen andern
der vielleicht eben noch an etwas gewürgt hat
was er nicht schlucken konnte
doch jetzt sich umsieht
und den halben Gedanken an der Hand nimmt und sagt zu ihm:
Komm
Und dann fliegen einige von den müden Worten
und einige Tippfehler die über sich selber lachen
mit oder ohne die halben und ganzen Gedanken
aus dem Londoner Elend über Meer und Flachland und Berge
immer wieder hinüber zur selben Stelle
Und morgens wenn du die Stufen hinuntergehst durch den Garten
und stehenbeibst und aufmerksam wirst und hinsiehst
kannst du sie sitzen schen oder auch flattern hören
ein wenig verfroren und vielleicht noch ein wenig verloren
und immer ganz dumm vor Glück daB sie wirklich bei dir sind
Erich Fried: Szavak
Ha a szavaimból kihullnak a szótagok a fáradtságtól,
és az írógépen már ostoba hibák kezdenek peregni,
ha el akarok aludni,
s nem tudok többé ébren lenni a mindennapi gyászra
a világ dolgai fölött,
melyeket megakadályozni nem tudok –
akkor itt-ott egy szó tisztogatni kezdi magát, halkan dúdol,
és egy fél gondolat fésülködik, s keres magának másikat,
amely talán épp az imént fuldokolt valamin,
amit nem tudott lenyelni,
de most körülnéz,
s kézen fogja a fél gondolatot, s azt mondja neki:
– Gyere.
És akkor néhány a fáradt szavak közül,
és néhány gépelési hiba, amely saját magán nevet,
fél vagy egész gondolatokkal együtt
felszáll a londoni nyomorból, tengeren, síkon és hegyen át,
újra meg újra ugyanarra a helyre repül.
S reggel, mikor lemész a lépcsőkön a kertbe,
és megállsz, figyelni kezdesz, s odanézel,
láthatod őket ülni, vagy hallhatod szárnyuk neszét,
kissé átfázva, s talán még egy kicsit elveszetten,
de mindig teljesen ostobán a boldogságtól,
hogy valóban nálad vannak.
Fotó: Catherine Boswell Fried
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése