Maiden! with the meek, brown eyes,
In whose orbs a shadow lies
Like the dusk in evening skies!
Thou whose locks outshine the sun,
Golden tresses, wreathed in one,
As the braided streamlets run!
Standing, with reluctant feet,
Where the brook and river meet,
Womanhood and childhood fleet!
Gazing, with a timid glance,
Ont he brooklet’s swift advance,
Ont he river’s broad expanse!
Deep and still, that gliding stream
Beautiful to thee must seem,
As the river of a dream.
Then why pause with indecision,
When bright angels in thy vision
Beckon thee to fields Elysian?
Seest thou shadows sailing by,
As the dove, with startled eye,
Sees the falcon’s shadow fly?
Hearest thou voices ont he shore,
That our ears perceive no more,
Deafened by the cataract’s roar?
Oh, thou child of many prayers!
Life hath quicksands, - Life hath snares!
Care and age come unawares!
Like the swell of some sweet tune,
Morning rises into noon,
May glides onward into June.
Childhood is the bough, where slumbered
Birds and blossoms many-numbered; -
Gather, then each flower that grows,
When the young heart overflows,
To oembalm that tent of snows.
Bear a lily in thy hand;
Gates of brass cannot withstand
One touch of thar magic wand.
Bear through sorrow, wrong, and ruth,
In thy heart the dew of youth,
On thy lip the smilel of truth.
Oh, that dew, like balm, shall steal
Into wounds that cannot heal,
Even as seep our eyes doth seal;
And that smile, like sunshine, dart
Into many a sunless heart,
For a smile of God thou art.
57. Henry Wadsworth Longfellow: Lánykor
Leány! kinek barna szeme lágy,
Szemgödrében árnyék lakozik vágy,
Mint alkonyi égbolt, ha szürkület rág!
Te, kinek fürtje a napnál is fényesebb,
Arany fonatba font kincsesebb,
Mint kanyargó patakok, ha nesztelenebb!
Ott állsz, tétova lábbal, megállva,
Hol a patak a folyónak lesz párja,
Nőiség s gyerekkor futó határa!
Nézed, félénk pillantást vetve,
A patak gyors futását keresve,
S a folyó széles medrét lesve!
Mély és csendes, e sikló áramlat,
Szépnek tűnik néked e folyamat,
Mint álmaid folyója, mi elragad.
Hát miért vársz, miért e bizonytalanság,
Ha fényes angyalok intenek, mint a mennyei jóság,
S hívnak az Élüszioni mezőkön át, mi valóság?
Látsz-e tovaszálló árnyakat az égen,
Mint a galamb, riadt szemmel, éppen,
Ha látja a sólyom árnyát a réten?
Hallasz-e hangokat a part mentén,
Mit fülünk már nem fog fel a vízesés mentén,
Mert megsüketültünk a zuhatag hegyén?
Ó, te sok imádságból szőtt gyermek!
Az életben futóhomok és csapdák nyernek!
A gond és az öregkor váratlanul vernek!
Mint egy édes dallamnak áradása,
Reggel a délbe fordul, nincs maradása,
Május a júniusba siklik, nincs megállása.
A gyermekkor az ág, hol álmodott
Sok madár és virág, mi ott lakott; -
S az aggkor az ág, mit a hó elhagyott.
Szedj hát minden virágot, mi ott terem,
Mikor az ifjú szív túlcsordulón terem,
Hogy bebalzsamozd a hó-sátrat e helyen.
Vigyél liliomot a kezedben;
Érc kapuk sem állnak ellent a selyemben,
Ha e varázspálca érinti őket csendben.
Vidd át a bánaton, bűnön, szánalmon,
Szívedben az ifjúság harmatát e malmon,
Ajkadon az igazság mosolyát, mint oltalom.
Ó, az a harmat, mint balzsam, besuhan
A sebekbe, mik gyógyíthatatlanok búsan,
Ahogy az álom lezárja szemünk, halkan, dúsan;
S az a mosoly, mint a napfény, nyilall
Sok naptalan szívbe, hol a fény kihal,
Mert Isten mosolya vagy te magad, egy angyali dal.
2026. február 12.
