A szonettet a The Day of the Dolphin emléke ihlette, melyben a delfinek megtanulták kimondani nevüket emberi hangon. A tenger végtelen kék horizontja számomra mindig a szív szabadságát jelentette: a tiszta létezést, ahol még él az érintés és a bizalom csodája. A delfinek szeretete különösen megrendítő — minden fordulás után gyengéden megérintik kicsinyüket, mintha bátorítanák és óvnák őt. Az ember sokat tanulhatna ebből a néma, ösztönös szeretetből.
Az érintés csodája
Szonett 15.
Írta: Kohut Katalin
Fodrozódó tenger, ezüst hullámok,
Fa és Bi, két delfin játéka hív,
boldogságom soha nem volt ily hív,
szemeimben békesség, letűnt álmok.
Ősanya Bi szüli kicsinyét, s várok,
míg meghajlik előtte minden görb ív,
Fa farkával int, örül a delfinszív,
nézésüktől felélednek a korok.
Letűnt idők tanúi ők, ős-erők,
emberbarátok, nem takarják redők,
csodás mindaz, mit szememmel látok:
Fa és Bi körbeússza kis delfinjét,
farkuk gyöngéden érinti testét,
szeretet-csodát látva elámulok.
2012. június 17.
