Kohut Katalin: Emberként létezni (petrarcai szonett)

Az ember addig marad igazán ember a földön, míg szíve nem felejti el a gyöngédséget. A lélek tisztasága ott kezdődik, ahol a keménység mögött is megmarad az emberség.

Emberként létezni

44..szonett

Írta: Kohut Katalin

„Ha kemény vagyok, az a gyengeségem,”

vérző szívem megismerni nem hagyom,

azt hittem rég: nyűg, teher itt a létem,

már világom megölelni akarom.

Óvnék, buzdítnék – ebben él reményem –,

hitemmel Földemet szolgálni fogom,

a szívek törvényét megtartom, s félem:

emberként létezni csudaszép nagyon.

A jellem egyenes, nem hajlik meg soha,

gerinc a tartás, s szív tükre az arc,

a szem olykor hiszi: könnyekkel tartozik.

Rátörhet a vész, féktelen, ostoba,

hiába a sértés, örökös a harc,

„Az erőm a gyöngédségben lakozik.”

2014. július 19.

 

Kohut Katalin: Az érintés csodája (ronsardi szonett)

A szonettet a The Day of the Dolphin emléke ihlette, melyben a delfinek megtanulták kimondani nevüket emberi hangon. A tenger végtelen kék horizontja számomra mindig a szív szabadságát jelentette: a tiszta létezést, ahol még él az érintés és a bizalom csodája. A delfinek szeretete különösen megrendítő — minden fordulás után gyengéden megérintik kicsinyüket, mintha bátorítanák és óvnák őt. Az ember sokat tanulhatna ebből a néma, ösztönös szeretetből.

Az érintés csodája

Szonett 15.

Írta: Kohut Katalin

Fodrozódó tenger, ezüst hullámok,

Fa és Bi, két delfin játéka hív,

boldogságom soha nem volt ily hív,

szemeimben békesség, letűnt álmok.

Ősanya Bi szüli kicsinyét, s várok,

míg meghajlik előtte minden görb ív,

Fa farkával int, örül a delfinszív,

nézésüktől felélednek a korok.

Letűnt idők tanúi ők, ős-erők,

emberbarátok, nem takarják redők,

csodás mindaz, mit szememmel látok:

Fa és Bi körbeússza kis delfinjét,

farkuk gyöngéden érinti testét,

szeretet-csodát látva elámulok.

2012. június 17.