Az ember addig marad igazán ember a földön, míg szíve nem felejti el a gyöngédséget. A lélek tisztasága ott kezdődik, ahol a keménység mögött is megmarad az emberség.
44..szonett
Írta: Kohut Katalin
„Ha kemény vagyok, az a gyengeségem,”
vérző szívem megismerni nem hagyom,
azt hittem rég: nyűg, teher itt a létem,
már világom megölelni akarom.
Óvnék, buzdítnék – ebben él reményem –,
hitemmel Földemet szolgálni fogom,
a szívek törvényét megtartom, s félem:
emberként létezni csudaszép nagyon.
A jellem egyenes, nem hajlik meg soha,
gerinc a tartás, s szív tükre az arc,
a szem olykor hiszi: könnyekkel tartozik.
Rátörhet a vész, féktelen, ostoba,
hiába a sértés, örökös a harc,
2014. július 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése