Kohut Katalin: Az érintés csodája (ronsardi szonett)

A szonettet a The Day of the Dolphin emléke ihlette, melyben a delfinek megtanulták kimondani nevüket emberi hangon. A tenger végtelen kék horizontja számomra mindig a szív szabadságát jelentette: a tiszta létezést, ahol még él az érintés és a bizalom csodája. A delfinek szeretete különösen megrendítő — minden fordulás után gyengéden megérintik kicsinyüket, mintha bátorítanák és óvnák őt. Az ember sokat tanulhatna ebből a néma, ösztönös szeretetből.

Az érintés csodája

Szonett 15.

Írta: Kohut Katalin

Fodrozódó tenger, ezüst hullámok,

Fa és Bi, két delfin játéka hív,

boldogságom soha nem volt ily hív,

szemeimben békesség, letűnt álmok.

Ősanya Bi szüli kicsinyét, s várok,

míg meghajlik előtte minden görb ív,

Fa farkával int, örül a delfinszív,

nézésüktől felélednek a korok.

Letűnt idők tanúi ők, ős-erők,

emberbarátok, nem takarják redők,

csodás mindaz, mit szememmel látok:

Fa és Bi körbeússza kis delfinjét,

farkuk gyöngéden érinti testét,

szeretet-csodát látva elámulok.

2012. június 17.

13. Anne Bradstreet: Samuel Angliába indulása alkalmából, 1657. november 6 (fordítás)

13. Anne Bradstreet: Upon My Son Samuel his Going for England, Novem. 6, 1657.

Thou mighty God of sea and Land,

I here resing into thy hand

The son of prayers, of vows, of tears,

The child I stay’d for many years.

Thaou heard’st me then, and gav’st him me;

Hear me again, I give him thee.

He’s mine, but more, O Lord, thine own,

For sure thy grace on him isi shown,

No  friend I have like thee to trust,

For mortal helps are brittle dust.

Preserve, O Lord, from storms and wrack,

Protech him there, and bring him back;

And if thou shalt spare me a space,

That I again may see his face,

Then shall I celebrate thy praise,

And bless thee for’t even all my days.

If otherwise I go to rest,

Thy will be done, for that is best;

Persuade my heart I shall him see

For ever happefy’d with thee.

13. Anne Bradstreet: Samuel Angliába indulása alkalmából, 1657. november 6.

Tengerek és Föld Ura, hatalmas Isten,

Kezedbe teszem most mindazt, miben hittem;

Az imák fiát, a fogadalmakat, a könnyeket,

Akire hosszú évekig vártam, a gyermeket.

Meghallgattál akkor; őt ajándékoztad nekem, 

Hallgass meg újra: visszaadom híven;

Az enyém volt — de még inkább a Tiéd, Uram,

Hisz kegyelmed jele rajta nyilvánvaló utad, 

Nincs barátom, kiben úgy bízhatnék, mint Benned,

Mert minden földi segítséget törékeny por lep meg.

Őrizd meg a viharoktól és a hajótöréstől,

Óvd meg ott, hozd vissza a tengerekről.

S szánd  meg Idővel az anyját,

Hogy újra láthassa az arcát,

Dicséretem majd zengem,

S áldd érte minden napon éltem.

Ha pedig másként történne a dolog:

Legyen meg a Te akaratod — az a legjobb.

Hajlítsd meg szívem, hogy higgyem: viszontlátom egyszer

Örökké boldogan, Tenálad, a mennyben.

2026. január 21.

Kohut Katalin mesterséges intelligencia nyersfordításával