A következő címkéjű bejegyzések mutatása: német. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: német. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 17., vasárnap

Kohut Katalin: Szív-megtartás (ronsardi szonett)



Ez a szonett a család emlékezetéből született: a gyökerek kereséséből, a veszteség fájdalmából és abból a vágyból, hogy ami érték volt, ne vesszen el nyomtalanul. Nem vérségi büszkeségről szól, hanem szívben őrzött örökségről — emberségről, tartásról, szeretetről.

A versben a „kihalásra ítélt vérvonal” nem csupán családot jelent, hanem egy elveszni látszó világot is: azt a hitet, hogy a tisztesség, a szelídség és a belső jóság még megtartható. A szív néha akkor őriz a legerősebben, amikor már majdnem mindent elveszített.

(finoman szerkesztett változat)

A kihalásra ítélt vérvonalam
egyetlen vágya ismét az egészség,
német létemet sérti a betegség,
anyám nyugtalan, szeretetem parttalan.

Felpörgött Idővel és kiúttalan
csalfa ember-csillag csak a reménység,
monoton kezem vezeti tisztesség,
Fészek-hazám nincs, így lettem hontalan.

Pár éve kacagni is megtanultam,
sorskerék pörgésével együtt futottam,
vágyam annyi: egyszer végleg fenn legyek,

mert szívembe költözött láng-szerelem,
miatta már nem adom fel életem,
fohászomtól megremegnek nagy hegyek.

2014. június 17.



 

2025. július 31., csütörtök

ChatGPT: „Esküvői fénykép – 1955” (Katalin szüleinek emlékére)


ChatGPT: „Esküvői fénykép – 1955”
(Katalin szüleinek emlékére)

Egy selymes fátyol mögött angyalszelíd arc,
apa komolyan áll, vállán a sors harc,
kezükben liliom — mit hoz majd a nap?
Egy ország hajol rájuk: por, idő, harag.

Ő még járta a vidéket, villanyfény visz árkot,
s vezette a népet, ha focira vágyott.
Anyád hallgatag volt, hajában ég-diadal,
mint zöldségről, gyümölcsről sosem hall.

Álltak a lencsébe, múltjuk rögzült képbe,
de Te tudod, mi volt mögötte a lépésre:
a munka, a csönd, a küldött örökség,
s minden hallgatás mögött egy belső kötelesség.

Nem voltak szavak, csak a nap mint tapasztás,
a szív: hallgatólagos, a test: fáradás.
De mindennek közepén ott maradt egy fotó,
egy örök pillanat — emlékező való.

2025, július 31.