Five Years old; The Author Forty
Lords, knights, and squires, the num’ rous band,
That wear the fair Miss mary’s fetters,
Were summon’d, by her high command,
To show their passions by their letters.
My pen amongst the rest I took,
Lest those bright eyes that cannot read
Shou’d dart their kindling fires, and look,
The power they have to be obey’d.
Nor quality, nor reputation,
Forbid me yet my flame to tell,
Dear five years old befriends my passion,
And I may write till she can spell.
For while she makes her silk-worms beds
With all the tenger things I swear,
Whilst all the house my passion reads,
In papers round her baby’s hair.
She may receive and own my flame,
For tho’ the strictest prudes shou’d know it,
She’ll pass for a most virtuous dame,
And I for an unhappy poet.
Then too alas! when she shall tear
The lines some younger rival sends,
She’ll give me leave to write I fear,
And we shall still continue friends;
For, as our fiddrent ages move,
’Tis so ordain’d, wou’d fate but ment it,
That I shall be past making love
Ehen she begins to comprehend it.
70. Matthew Prior: Egy rangos gyermekhez
(Ötéves; a szerző negyven)
Lordok, lovagok s fegyvernökök hada,
Kik a szép Mary béklyóit hordják,
Parancsára gyűltek ma össze mind,
Hogy levelekben vallják meg hódolatuk adóját.
Tollat fogtam én is a többiek közt,
Félve, hogy e ragyogó szemek – bár olvasni nem tudnak –,
Tüzet szórnak rám, s megmutatják nekem,
Hogy hatalmuk van, s parancsuknak nincs útja.
Sem rang, sem hírnév nem tiltja meg most,
Hogy lángoló szerelmemet elébe tárjam,
A drága öt év barátja e szenvedélynek,
S írhatok bátran, míg ő betűzni nem tanul, várjam.
Mert míg selyemhernyóinak ágyat készít
A gyengéd szavakból, miket esküvel írtam,
S a ház népe olvassa lángoló soraim,
Mik babája haján papír-tekercsként fityegnek vígan:
Ő fogadhatja és magáénak vallhatja tüzem,
S bár a legszigorúbb álszent is megtudná,
Őt erényes hölgynek tartaná a világ,
Engem pedig csak egy boldogtalan poétának látna.
S jaj, akkor is, mikor majd széttépi
Az ifjabb vetélytársak szerelmes sorait,
Félek, nekem megengedi majd, hogy írjak,
S barátok maradunk, őrizve a múlt romjait.
Mert ahogy különböző korunk telik,
Úgy rendeltetett – bár a sors javíthatna ezen –,
Hogy én már túl leszek minden szerelmen,
Mire ő felfogná, mi is az, s miért epedem.
2026. február 24.
Gemini mesterséges intelligencia segítségével
