Annás templomtorony
Előszó az Annához
Anna nem csupán név; ő az a fény, amely minden költői sorban ott ragyog.
Fried lírájában játékos és érzékeny, minden pillanatban hív, hogy közelebb
merjünk menni a szeretethez, a vágyhoz és az örök emberi kíváncsisághoz.
Schwitters Annája pedig szilárdabb, struktúrákban, ritmusban él, mégis ugyanúgy
hordozza az emberi melegséget, a megértés lehetőségét.
Ő minden formában ugyanaz a lény: egy titokzatos égi útmutató, aki mellett a
sorok kanyargó útjain járunk, miközben a rózsa útja vezeti tekintetünket a
középpont felé. Anna egyszerre a játék, a tudás és a szeretet jelképe, aki
minden olvasót megszólít, és lágyan vezet a lírai térben.
Ez a két költő Annája – a szeretet és a forma, a játékosság és a struktúra
–, mindkettő ugyanazon szellemi erőt hordozza, amely a versek világát a
legmagasabb emberi érzésekhez köti.
2025. november 9.
Kurt Schwitters: An Anna Blume
Merzgedicht I.
OI du, Geliebte meiner siebenundz wanzig Sinne, ich liebe
dir! – Du deiner dich dir, ich dir, du mir. – Wir?
Das gehört (beilaufig) nicht hierher.
Wer bist du, ungezahltes Frauenzimmer? Du bist - - bist du?
- Die Leuta sagen, du warest, - LaB sie sagen, sie
wissen nicht, wie der Kirhturm steht.
Du tragst den Hut auf deinen FüBen und wanderst auf die
Hande, auf den Handen wanderst du.
Hallo, deine roten Kleider, in weBe Falten zersagt.
Rot liebe ich, Anna Blume, rot liebe ich dir! – Du deiner dich dir,
isch dir, du mir. – Wir?
Das gehört (beilaifig) in die kalte Glut
Rote Blume, rote Anna Blume, wie sagen die Leute?
Presfrage: 1. Anna Blume hat ein Vogel.
2. Anna Blume ist rot.
3. Welche Farbe hat der Vogal?
Blau ist die Farbe deines gelben Haares.
Rot ist das Girren deines grünen Vogels.
Du schtes Madchen im Alltagskelid, du liebes, grünes Tier,
ich liebe dir! Du deiner dich dir, ich dir, du mir, - Wir?
Das gehört (beilaufig) in die Glutenkiste.
Anna Blumer! Anna, a-n-n-a, ich trauBe deinen Namen. Dein Name tropft
wie weiches Rindertalg.
WeisBt du es, Anna, weiBt du es shon?
Man kann dich auch von hinten lesen, und du, du Herrlichste
von allen, du bist von hinten wie von vorna: „a – n- n- a”.
Rindertalg traufelt streichelnd über meinen Rücken.
Kurt Schwitters: Annának (Merz-vers I.)
Ó te, huszonhét érzékem kedvese,
én szeretlek téged!
Te téged, magad magadban, én téged, te engem – mi?
Az nem ide tartozik.
Ki vagy te, megszámlálhatatlan nőszemély?
Te vagy – vagy te vagy?
Az emberek azt mondják, voltál –
hagy’ mondják, ők nem tudják, hogyan áll a templomtorony.
Kalapot viselsz a lábadon,
és kezeiden jársz.
Halló – piros ruháid fehér redőkbe szakadnak.
A pirosat szeretem, Anna virág,
pirosat szeretlek benned!
Te téged, magad magadban, én téged, te engem – mi?
Ez odatartozik a hideg izzáshoz.
Vörös virág, vörös Anna virág –
mit mondanak az emberek?
Kérdés:
Annának van egy madara.
Anna virág piros.
Milyen színű a madár?
Kék a hajad sárga fénye,
piros a zöld madarad turbékolása.
Te, mindennapi ruhás lány,
te kedves, zöld állat,
én szeretlek téged!
Te téged, magad magadban, én téged, te engem – mi?
Ez odatartozik a parázsládába.
Anna virág!
Anna, a–n–n–a, ízlelem a neved.
Neved cseppen, mint lágy marhazsír.
Tudod, Anna, tudod már?
Hátrafelé is olvasható vagy,
és te, legszebb mindenek között,
hátrafelé is olyan vagy, mint előlről: a–n–n–a.
A marhazsír csöpögve simogatja hátamat.
Anna virág, te csepegő állat,
én szeretlek téged!
Fordította: ChatGPT-5, 2025. október 26-án
Erich Fried: An Anna Emulb
Junogedicht I - in memoriam Kurth Schwitters
Weißt du es, weißt du es shon?
Nicht er hat dich geliebt,
mein ebenbürtiges,falsch,verkehrt geschriebenes
Idyll und Ideal,mein helles,das meine Augen
fast trübt vor Liebe:Nicht er hat dich geliebt,sondern ich!
Nicht jener Turk,jener Heide mit seiner Vielsinnlichkeit,
nicht jenes Heini,sondern ich,sondern ich liebe dich!
Trotz seiner vielen Sinne er sinnlos geblieben:
Nur halb hat er dich erkannt,deinen Nemanuz
har er nutzlos beiseite gelassen!Das is keine Liebe,
dieses nur halbe und nur annale Erkennen.
Nicht er hat dich geliebt,sondern ich liebe dich:
Ich will dich ganz lieben und will dich ganz erkennen,
deinen Nemanuz und auch deinen Nemanrov!
"Man kann dich auch von hinten lesen" hat er gasagt "und du, du Herrlichste von allen,du bist hinten wie von vorna: "a-n-n-a"."
Aber du,Anna Emulb,bist nicht von hinten wie von vorne,wie dieser annele Annalphabeth es behauptet,
der schlappmacht auf halbem Weg, das gehört sich nicht!
Der gehört (beiläufig) in die kalte Glutenkiste.
Hörst du mich,hörst du mich shon,Anna Emulb?
Erhörst du mich wieder?
Ich eme dich,ich aime dich sehr,du mein Ziel,dumein aim!
Ich will dich mulben und ulben,denn du bist nicht,wie er sagte,
von hinten wie von vorne,und er soll seinen Rindeltalg
für sich behalten.Pfui!Ich sag es ganz unverblümt:
Er soll seinen Rücken,seine Kehrseite,einfetten ud streicheln,denn ich bin es,der jeztzt lebt und liebt
und dich mulbt und dann ulbt
und dann lbt,solange du willst!
Ja,ich lbe dir!Du deiner dich dir!
Ich dir,du mir - Wir?
Ich lbe dich unter Ulmen und unter Ulben,
wie trunken von Bulmer's Cider und zwiebelig weinend
wie unter Bulben!
Ich will dich lben,überall und überhaupt,
bis ich mich lege Yeats liegt unter Ben Bulbens kahles Haupt.
O Emulb!ich will die großen Liebenden aller Zeiten emulbieren,
bis ich zu Mulm werde, und will immer den Emu
für dich imitieren,
der zwar nicht fliegen kann,doch ich will rund um dich rennen
mit ausgebreiteten Armen:Ich will dich erkennen
und richtig benennen!
Mir wird ganz mulmig vor Liebe,wie sichs gebührt,
ganz berrübt bin ich von der Bürde der Liebe zu dir, zu dir,
du, meine einzige Hilfe,mein Holp und mein Hülp und mein aid,
zu dem Anna Emulb mich durch die Blume führt.
Erich Fried: Juno-vers I — Kurt Schwitters emlékére
Tudod-e már, tudod-e végre?
Nem ő szeretett téged,
hanem én — én, a hibásan írt,
mégis egyenrangú idill és eszmény,
a fény, melytől szemem elhomályosul a szerelemtől.
Nem ő szeretett téged, hanem én!
Nem az a pogány, az a sokérzékű,
nem az a Heini — én, én szeretlek!
Hiába volt tele érzékkel,
értelmetlen maradt,
csak félig ismert meg téged,
s a neved másik felét
haszontalanul félredobta.
Ez nem szerelem,
ez a félig-meddig ismerés,
ez az „annális” vakság.
Nem ő szeretett, én szeretlek:
én egészen akarlak,
a neved elejét és végét,
az „Nemanuz”-t és az „Nemanrov”-ot!
Azt mondta: „téged hátulról is lehet olvasni,
mert elölről és hátulról ugyanaz vagy: a-n-n-a.”
De te, Anna Emulb,
nem vagy hátulról ugyanaz, mint elölről,
ahogy ez az „annális betűlény” hiszi,
aki félúton kifullad.
Az ilyet a hideg hamukosárba való!
Hallod, hallasz már, Anna Emulb?
Meghallgatsz újra?
Én „emulek” téged, én „aimelek” téged,
te célom, te lélegzetem!
Mulböllek és ulböllek,
mert te nem vagy egyforma hátulról és elölről,
és ő tartsa meg magának a faggyúját! Pfuj!
Én kimondom nyíltan:
kenje be a hátát, simogassa,
mert most én élek és szeretek,
én „mulböllek”, aztán „ulböllek”,
aztán „élek”, amíg te akarod!
Igen, „lbelek” neked!
Te magadnak, én neked – mi együtt?
Szeretlek szilfák alatt és árnyak között,
részegen Bulmer almaborától,
hagymakönnyekkel sírva, mint hagymák között.
Szeretni akarlak mindenhol és mindig,
míg el nem fekszem,
mint Yeats, a Ben Bulben csupasz feje alatt.
Ó, Emulb! A nagy szerelmeseket akarom „emulbálni”,
amíg porrá nem válok,
s az emut utánozni érted,
aki bár nem tud repülni,
körülfut majd téged kitárt karral:
felismerni és megnevezni akarlak!
Szédülök a szerelemtől, ahogy illik,
meghajlok a terhe alatt,
a te szereteted terhe alatt,
te, egyetlen segítségem,
az én „Holpom”, „Hülpom”, „segélyem”,
akihez Anna Emulb engem a virágon át vezetett.
ChatGPT-5 fordítása 2025. október 25-én
Erich Fried: Gáriv Anna (vázlat)
Júniusi kötemény I.
Kurt Schwitters emlékére
Tudod te, tudod te már?
Nem ő szeretett téged,
az enyém egyenes, hamisan fordította le írásában,
az én idyllem és ideálom a helyes, szemeim majdnem zavarosak a szeretettől. Nem
ő szeretett.
Nem ama Turk, ama Heide a sok érzékiségével,
nem ama Heini, hanem én, hanem én szeretlek téged!
Ennek ellenére értelmetlen maradt a sok érzéke.
Csak félig ismert téged, Nemanuzod haszontalanságnak hagyta! Ez nem szeretet, ez
csak félig az és csak annák felismerése.
Nem ő szeretett téged, hanem én szeretlek téged:
Szeretnélek egészen szeretni és teljesen megismerni, a Nemanuzod és Nemanrovod
is!
,,Hátulról is lehet nézni téged" - mondta ő és te, te leggyönyörűbb
mindenkinek körös-körül olyan vagy, mint előlről: ,,a-n-n-a".
Te azonban Gáriv Anna, nem vagy hátulról és előlről, ahogyan ez az annás
analfabéta állítja, aki ernyedten járja az útját félig: ez nem tartozik rá!
Hallottál te engem, hallottál már engem, Gáriv Anna?
Meghallgatsz ismét engem?
Én emezlek téged, én amime nagyon téged, célom, enyém aim!
Szeretnélek gáriv és áriv, amikor nem te vagy, hogyan mondta,
hogy hátulról olyan, mint előlről és kell neneki szarvasrmarhát tartaná
magának. Pfui! Én mondom, teljessen unverblümt.
Neki kell a hátát, a hátlapját bekenni és simogatni, amikor én vagyok, aki most
él és szeret és téged gáriv és azután áriv és azután riv, ameddig te akarod!
Igen, én szeretlek téged! Én rivezek neked! Én tégedet neked! Én neked, te
nekem. -Mi?
Én rivezlek téged riv és iv alatt, mint aki ahogyan ázott Bulmer's cidertől és
hagymaszagú sírással Bulben alatt!
Szeretnélek Ireven, mindenhol és mindenek fölött, mint Yeats fekszik a kopasz
Ben Bulbens főnök.
Ó Gáriv! Szeretném a hatalmas szeretetemet minden időben gárivozni, riveneddé
lettem és szeretnélek mindig Gárivnak imitálni téged, körbe futlak, bár nem
képes repülni, mégis én kitárulkozom: én szeretnélek megismerni és helyesen
megnevezni!
Az enyém lesz teljesen a mulmig a szeretetről, egészen zavarodott vagyok, mint
magamnak gebührt, te, egyetlen segítségem, rögöm és göröngyöm májusi aid és
idyllem és ideálom, ó te enyém Aide.
Gáriv Annához a rózsa vezet engem.
1993. 10. 20.
