Dorothy Livesay: The New Eve
Imagine / simply suppose /:
not Satan, but the Lord
held the forbidden fruit above their heads
(which was a bunch of cherries, not the bible apple).
On the old sin, cravingly,
He swung before them
the taut, ripened eyes,
and Adam,
the swift, strong youth
plucked one and tasted.
Oh, the delight
of the ripe cherry!
When later they were driven into the world,
on the fast-fleeing roads
ruins of buildings loomed dark,
screeching, wailing brakes shrieked
and the roar of yellow caterpillars
of tank-treads
clearing the forest
made the last virgin area loud.
Eve, hugging a roadside telephone pole,
sighed hoarsely:
Adam, where are you?
Then, receiving the hotel key,
she held it so
that Adam might notice,
but the man only
hunted with his glances,
looking out from a room –
and Eve stood vacantly,
swinging her bright key.
Dorothy Livesay (kanadai): Az Új Éva
Képzeljük el, /egyszerűen tegyük fel/:
nem a Sátán, hanem az Úr
emelte a tiltott gyümölcsöt fejük fölé,
/mely meggyfürt volt, nem a bibliai alma/.
A vén bűnre csábító vágyakozón
lengette előttük
a feszesre ért szemeket,
Ádám pedig,
a fürge, erős ifjú
leszakított egyet és megkóstolta.
Ó, gyönyöre
az érett meggynek!
Mikor később világgá űzték őket,
a gyorsan elfutó utakon
épületromok sötétlettek,
visító, vonító fékek ordítottak
és erdőt taroló
lánctalpak sárga hernyóinak
dübörgésétől lett hangos
az utolsó szűzi terület.
Éva út menti telefonpóznát ölelve
sóhajtozta rekedten:
Ádám, hol vagy?
Aztán a szálloda kulcsát megkapva,
úgy tartotta azt,
hogy Ádám észrevegye,
de a férfi csak
hajhászta pillantásaival,
egy szobából kitekintve -
és Éva álldogált báván,
fényes kulcsát himbálva.
Kohut Katalin fordítása
1993.
