Írta Kohut Katalin
Várlak tárt karokkal, hívlak szüntelen,
szomjazom a csókod, szeretlek, kedves,
mint mező virágán harmat megterem,
úgy borítsd be testem, mely még szemérmes.
Akár egy szűz margarét', titok-leledzem,
hét fehér szirmom véd, szemezek nappal,
örök pecsétem légy megtört szívemben,
győztesként ünnepelj velem, s magaddal.
Te vagy rögöm, göröngyöm, igazgyöngyöm,
elmúlásból mentő feltámadásom,
epedek érted, megtartalak Téged,
jóságod lett már egyetlen gyümölcsöm.
Messze vagy, szív-szobádat látogatom,
ezer évig tart, míg szívem kíséred.
2014 május 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése