Megjegyzés a vershez
A versben szereplő Vénusz nem a hagyományos költői vagy mitológiai alak. Számomra Vénusz a szeretet, az emberség, a tiszta dal és a szívtörvény jelképe. Egy régi álmomban, amely egy földrengés által elsüllyedt ősi világrész emlékét idézte fel, a mélyből egy Vénusz-szobor emelkedett ki. Ez az alak számomra egy letűnt, de örök emberi eszményt képvisel.
A versben említett péntek Vénusz napja. A meggyszínű ruha különös ellenpontként jelenik meg benne, mert gyermekkoromtól idegenkedtem a piros erősebb árnyalataitól. A meggyszín így nem Vénusz színe, hanem egy személyes emlék, amely a versben szembeáll azzal a tiszta szeretet-eszménnyel, amelyet Vénusz alakjához kapcsolok.
Kohut Katalin: Rekonstrukció
Hiúságod legyezgettem szüntelen,
szerelmes asszony-szívvel ébredtem,
érted, miattad szerettem a bércet,
míg földön tartott minden küzdelem.
Hálát zengtek a rigók a réteken,
füttyük jelezte: érzés éledezett,
csoda történt, a boldogság megérett,
meggyszín ruhát lehelt rám pénteken.
Vénusz napja ismét nagyot köszönt,
meséltem a rám hulló emléközönt,
sebem enyhült, gyógyír volt a szeretet,
s ringtam, bár hintám régen leszakadt,
a mélységben kinyílott a szívlakat,
s két kezem vágy-morzsákat gyűjtöget.
2015. május 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése