Ez a szonett egy reményteljes korszak gondolatait őrzi. A vers az emberség, az igazság és a szabadság eszményét idézi meg, azt a hitet, hogy egyszer elérkezhet egy olyan világ, ahol az emberek nem egymás ellen, hanem egymásért élnek. A tavasz képei a megújulást jelképezik, az ünneplés pedig nem csupán egy nap öröme, hanem egy vágyott emberi aranykor előérzete. A versben az ég és a föld egyesülése a béke, az összetartozás és a szeretet jelképe.
Ünnepelünk
(átjavított változat, 2026)
Írta: Kohut Katalin
Kedves hölgyem, már ébresztelek téged,
jövő-utunkon vár ránk a szabadság,
gondtalan a reggelünk, jöjj el vélem,
országunkban ott lakik a boldogság.
Ha aranyló napod felkelni véled,
örök-törvényed emberszív-igazság
lep meg minket, ujjongva várunk téged,
szívünkben felragyog az új világ.
Sápadt falevél, bolyongó kósza hír
kizöldült végre derűs tavaszunkon,
ünnepelünk, most ismét egybekelünk,
mert hiába akadály, s kínra sincsen ír,
lépéseink nyoma űrszakaszunkon,
ég, föld egyesült, vígan ünnepelünk.
2017. március 28.
Hiányzó sor pótlása és szerkesztett változat: 2026. június 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése