24. Samuel Taylor Coleridge: On an Infant
Whick died befone Baptism
’Be, rather than be called, a child of God;
Death whispered! With assenting nod,
Its head upon its mother’s breast,
The Baby bowed, without demur –
Of the kingdom of the Blest
Prosessot, not Inheritor.
24.Samuel Taylor Coleridge: Egy csecsemőhöz
Aki meghalt a keresztelés előtt
Legyél Isten gyermekévé, ne csak te nevezd magad annak;
Suttogta a Halál! A csecsemő bólintott,
Feje anyja keblére hajolva,
Engedelmesen, szó nélkül.
A Boldogok Királyságának
Előfutára lett, nem örököse.
Az alcím – „aki meghalt a keresztelés előtt” – különös lírai súlyt ad a versnek. A csecsemő még nem érhette el a földi szertartások teljességét, mégis Isten gyermekeként fogadtatik el. Ez a sors és kegyelem ellentmondása: a földi ceremónia hiánya nem von le semmit a lelki tisztaságból és a mennyei befogadásból.
Vizualizálva: a képben a csecsemő nyugodtan fekve anyja keblén, körülötte finom fény és éteri légkör, ami a halál csendjét és a mennyei elfogadást egyszerre sugallja. A háttérben halvány, szinte áttetsző fénycsóva jelzi a menny felé vezető utat, míg az anyai ölelés melegsége a földi szeretetet szimbolizálja.
2026. február 1.
Kohut Katalin mesterséges intelligencia segítségével
