45. Ted
Hughes: Full Moon and Little Frieda
A cool small evening shrunk to a dog bark and the clank of a
bucket –
And you ulistening.
A spider’s web, tense for the dew’s touch.
A pail lifted, still and brimming – mirror
To tempt a first star too a tremor.
Cows are going home in the lane there, looping the hedges
with their warm wreaths of breath –
A dark river of blood, many boulders,
Balancing unspilled milk.
’Moon!’ you cry suddenly, ’Moon! Moon!’
The moon has stepped back like an art is gazing amazed at a
work
That points at him amazed.
45. Ted Hughes: Telihold és a kis Frieda
Hűvös, apró este; kutyaugatássá és egy vödör
kondulásává szűkült a világ –
S te csak
figyelsz.
Pókháló feszül,
várja a harmat érintését.
Emelt vödör,
rezzenetlen és csordultig telt –
tükör, mely
remegésre csábít egy korai csillagot.
Tehenek
ballagnak haza az úton, a sövényt ölelik
meleg pára-koszorúikkal –
Sötét vér-folyó, sok-sok görgeteg, melyekben
kényes egyensúlyt tart a kiömlő tej.
„Hold!” –
kiáltod hirtelen – „Hold! Hold!”
A hold
hátralépett, mint egy művész, ki bámulva néz egy művet,
Mely ámulva
mutat feléje.
2026.
február 9.
Gemini
mesterséges intelligencia segítségével
