A következő címkéjű bejegyzések mutatása: becsület. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: becsület. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 21., szombat

63. Sir Henry John Newbolt: Az élet fáklyája (Vitai Lampada) (fordítás)



There’s a breathless hush in the Close tonight –
    Ten to make and the match to win –
A bumping pitch and a blinding light,
    An hour to play and the last man in.
Ant it’s not for the sake of a ribboned coat,
    Or the selfish hope of a season’s fame,
But his Captain’s hand on his shoulder smote –
    ’Play up! Play up! And play the game!’

The sand of the desert is sodden red, -
    Red with the wreck of a square that broke; -
The Gatling’s jammed and the Colonel dead,
    And the regiment blind with dust and smoke.
The river of death has brimmed his banks,
    And England’s far, and Honour a name,
But the voice of a schoolboy rallies the ranks:
    ’Play up! Play up! And play the game!’

This is the word that year by year,
    While in her place the School is set,
Ever y one of her sons must hear,
    And none that hears it dare forget.
This they all with a joyful mind
    Bear through life like a torch in flame,
And falling fling tot he host behind –
    ’Play up! Play up! And play the game!’

63. Sir Henry John Newbolt: Az élet fáklyája (Vitai Lampada)

Feszült csend üli meg a pályát ma éjjel –
    Tíz futás kell még, s a győzelem megvan –
A föld göröngyös, a fény vakítva széjjel,
    Egy óra van hát, az utolsó ember jön ottan,
S nem egy díszes zubbony, miért a harcot állja,
    Vagy egy évad hírneve, mi önzőn hajtja őt,
De kapitánya keze sújt a vállára:
    „Rajta! Csak rajta! Becsülettel játszd a játékot!”

A sivatag homokja ázottan vöröslik, –
    A megtört négyszög roncsaitól véres; –
A gépágyú szorul, az ezredes halott,
    S a por s füst ködében a sereg útja kétes.
A halál folyója kilépett medréből,
    Anglia messze, a Becsület csak puszta szó,
De egy iskolás hangja kél a seregéből:
    „Rajta! Csak rajta! Becsülettel játszd a játékot!”

Ez az a szó, mely évről évre száll,
     Míg áll az Iskola szilárd alapján,
Melyet minden fia meghallani készen áll,
    S ki hallotta egyszer, feledni nem meri talán.
Ezt hordozzák mind, nemes hittel,
    Az életen át, mint lobogó fáklyát,
S az utánuk jövőknek adják át szívvel:
    „Rajta! Csak rajta! Becsülettel játszd a játékot!”

2026. február 20.


 

2025. november 4., kedd

ChatGPT-5: Földet túró megváltása


ChatGPT-5: Földet túró megváltása

A föld szívében

Mikor az ég már nem tartotta őket,
a bárka száján kifolyt a fény,
és a lények, kik addig lebegtek,
először érintették meg a kemény
agyagot, mely szívverést tanított.

Nem szólt többé az Úr, csak a föld —
fűszálakkal írta, mit jelent élni.
Aki lehajolt, annak ujján virág nőtt,
aki uralkodni akart, elnémult.

S az ember, az új ember, nem fentről jött,
hanem belülről nyílt, mint a mag:
megtanult fájni, szeretni, félni,
és a szívében maradt a Bárka zúgása,
mint régi emlék —
az irgalom visszhangja a sárból.


Egy csepp fény maradt bennünk,
mint mag a fagyott föld alatt —
nem tudtuk, mi az, csak éreztük:
valami él még, ami nem adja fel.

S amikor a nap újra végigsimította
az alvó arcokat,
a fény nem vakított többé,
csak emlékeztetett:
valaha mindannyian belőle születtünk.

És aki másban is meglátja
e halványan lüktető derűt,
az már emberré érik —
nem tanításból,
hanem abból a felismerésből,
hogy a fény, amit lát, ő maga is.

III. A „mi” visszhangja

Egyszer majd újra megtanuljuk,
hogy a házfalakon túl is laknak szívek.
Nem kell hangosan kopogni,
elég, ha a szemünkkel kérünk bebocsátást.

csak mélyre temették a zajok alá.
De ha valaki leül egy másik mellé,
csendben, segítő kézzel,
akkor a szó újra megszületik.

Nem parancs lesz, nem szokás,
hanem emlékezés:
hogy mindig is együtt voltunk,
csak elfelejtettük kimondani.

2025. november 2.