A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csengés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csengés. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 4., szerda

81. Algernon Charles Swinburne: Egy gyermek kacaja (fordítás)



All the bells of heaven may ring,
All the birds of heaven may sing,
All the wells on earth may spring, 
All the winds on earth may bring
          All sweet sounds together;
Sweeter far than all things heard,
Hand of harper, tone of bird,
Sound of woods at sundown stirred,
Welling water’s winsome word,
          Wind in warm wan weather,

One thing yet there is, that none
Hearing ere its chime be done
Knows not well the sweetest one
Heard of man beneath the sun,
          Hoped in heaven hereafter;
Soft and strong and loud and light,
Very sound of very light
Heard from morning’s roslest height,
When the soul of all delight
          Fills a child’s clear laughter.

Golden bells of welcome rolled
Never forth such notes, nor told
Hours so blithe in tones so bold
As the radiant mouth of gold
          Here that rings forth heaven.
Were a nightingale – why, then,
Something seen and heard of men
Might be half as sweet as when
          Laughs a child of seven.


Zúghat a mennynek minden harangja,
Zenghet a mennynek minden madár-dala,
Föld minden kútja vizét ontva fakadhat,
S minden szél a földön együtt hozhat
          Minden édes hangot;
Édesebb mindnél, mit fül valaha hallott,
Lantjátékos keze, madár-fütty, mi szállott,
Napnyugta-szántotta erdők suttogása,
Forrásvíz csobogó, kedves szava, vágya,
          S szél a bágyadt, meleg délben,

Mégis van egy valami, mit senki sem tudhat,
Míg csengése el nem ül, s fülébe nem juthat,
Hogy ez a legédesebb hang, mit ember hallhat
A nap alatt, s miért a mennybe vágyat tarthat
          A túlvilági létben;
Lágy és erős, harsány és könnyű, mint a fény,
Maga a tiszta hang, a fénynek legmélyén,
Mely a hajnal rózsás csúcsáról hull le épp,
Mikor minden gyönyör lelke összeér,
          S betölti egy gyermek tiszta kacaját.

Arany harangok zúgó üdvözlete soha
Nem szólt így, s nem volt órák vidám sora
Oly bátor tónusú, mint az arany-sugárzó száj,
Mely itt a mennyországot zengi be, s megáll
          Minden, mi földi s égi.
Ha az aranytarajos királyka mindjárt
Fülemüle lenne – akkor is, amit a világ lát,
S mit ember hallott, csak feleannyi édesség volna,
Mint mikor felcsendül, s minden kínt eloldozna:
          Egy hétéves gyermek nevetése. 

2026. március 2.