Kohut Katalin: Születésnapomra

 Kohut Katalin: Születésnapomra

Mintha most születtem volna,

félve attól, amit éreztem.

Nem én választottam szülőket –

a világ döntött,

én csak érkeztem.

Apai családom régi németként

sokszor lett célpont,

anyám apját forgószél vitte el

Olaszliszkán.

Anyám ma kilencven éves –

hosszabbítás az időben.

A költők megírták

a világégés szerepeit,

és volt, aki hitte:

ilyet már nem lehet

a huszadik században.

Mégis megtörtént.

Így lettem én egyetlen életben

sok korszak tanúja,

mert mások nem vállalták

a rájuk osztott szerepet.

A tizennyolcadik születésnapomra

gyermeket kaptam ajándékba –

társat a sötét időkben,

vezetőt a félelmek között.

Minden bűn lett, ami emberi:

tisztaság, szelídség,

egy tiszta hang,

vagy a kedvesség.

Mennyi bűnt hordozott az ember,

mennyit kellett vezekelnie!

Sötét erők között botladozva

egyetlen társ maradt:

a gyermek.

Ötven év rohant el így velünk.

A világ hallgatott.

Pedig a hallgatás is cinkosság.

Hatvannyolc éves lettem,

mégis úgy érzem néha,

mintha most születtem volna –

félve.

Dalokat énekeltem,

filmslágereket,

mindent, amit egyszer hallottam.

Szívem, mint egy magnó,

őrizte őket.

Nem tudom, lesz-e igazság.

Lesz-e valaki,

aki kivezeti az embert

a sötétségből.

Mert előre írták:

kell majd egy Megváltó.

És ha most élne

Szerb Antal,

talán ő sem hinné:

amiről azt mondták,

nem történhet meg többé –

mégis valósággá lett.

2026. március 8.

81. Algernon Charles Swinburne: Egy gyermek kacaja (fordítás)

 81. Algernon Charles Swinburne: A Child’s Laughter

All the bells of heaven may ring,

All the birds of heaven may sing,

All the wells on earth may spring, 

All the winds on earth may bring

          All sweet sounds together;

Sweeter far than all things heard,

Hand of harper, tone of bird,

Sound of woods at sundown stirred,

Welling water’s winsome word,

          Wind in warm wan weather,

One thing yet there is, that none

Hearing ere its chime be done

Knows not well the sweetest one

Heard of man beneath the sun,

          Hoped in heaven hereafter;

Soft and strong and loud and light,

Very sound of very light

Heard from morning’s roslest height,

When the soul of all delight

          Fills a child’s clear laughter.

Golden bells of welcome rolled

Never forth such notes, nor told

Hours so blithe in tones so bold

As the radiant mouth of gold

          Here that rings forth heaven.

If the golden-crested wren

Were a nightingale – why, then,

Something seen and heard of men

Might be half as sweet as when

          Laughs a child of seven.

81. Algernon Charles Swinburne: Egy gyermek kacaja

Zúghat a mennynek minden harangja,

Zenghet a mennynek minden madár-dala,

Föld minden kútja vizét ontva fakadhat,

S minden szél a földön együtt hozhat

          Minden édes hangot;

Édesebb mindnél, mit fül valaha hallott,

Lantjátékos keze, madár-fütty, mi szállott,

Napnyugta-szántotta erdők suttogása,

Forrásvíz csobogó, kedves szava, vágya,

          S szél a bágyadt, meleg délben,

Mégis van egy valami, mit senki sem tudhat,

Míg csengése el nem ül, s fülébe nem juthat,

Hogy ez a legédesebb hang, mit ember hallhat

A nap alatt, s miért a mennybe vágyat tarthat

          A túlvilági létben;

Lágy és erős, harsány és könnyű, mint a fény,

Maga a tiszta hang, a fénynek legmélyén,

Mely a hajnal rózsás csúcsáról hull le épp,

Mikor minden gyönyör lelke összeér,

          S betölti egy gyermek tiszta kacaját.

Arany harangok zúgó üdvözlete soha

Nem szólt így, s nem volt órák vidám sora

Oly bátor tónusú, mint az arany-sugárzó száj,

Mely itt a mennyországot zengi be, s megáll

          Minden, mi földi s égi.

Ha az aranytarajos királyka mindjárt

Fülemüle lenne – akkor is, amit a világ lát,

S mit ember hallott, csak feleannyi édesség volna,

Mint mikor felcsendül, s minden kínt eloldozna:

          Egy hétéves gyermek nevetése. 

2026. március 2.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével