66. Edgar Allan Poe: from Childhood’s Hour
From childhood’s hour I have not been
As others were; I have not seen
As others saw; I could not bring
My passions from a common spring.
From the same source I have not taken
My sorrow; I could not awaken
My heart to joy at the same tone;
And all I loved, I loved alone.
Then – in my childhood, in the dawn
Of a most stormy life – was drawn
From every depth of good and ill,
The mystery which binds me still:
From the torrent or the fountain
From the red cliff of the mountain,
From the sun that round me rolled
In its autumn tint of gold,
From the lightning in the sky
As it passed me flying by,
From the thunder and the strom
And the cloud that took the form
(When the rest of Heaven was blue)
Of a demon in my view.
Gyermekkortól nem voltam olyan,
Mint mások, s nem láttam amolyan
Módon, mint ők; s semmit sem hozva
Közös forrásból, mi mánia,
Nem kezdtem ugyanúgy életem,
Bánatom; nem tudtam, hogyan ébresszem
Szívem örömre ugyanolyan hangon;
S hiába szerettem, magány lett a sorsom.
Akkor – a gyermekkorom hajnalán –
Egy viharos élet kezdete borult rám.
Jóból és rosszból minden rám borult,
A rejtély, mi lelkemre béklyóként szorult.
Legyen zúgó patak, vagy forrás mélye,
A nap, mely körülöttem úgy haladt,
Hogy rajta az ősz arany színe maradt,
A villám, mely az égen átcikázott,
S mellettem suhanva fényt sugárzott,
A mennydörgés és a viharos éj,
S a felhő, melyben alakot ölt a rejtély:
(Míg az ég többi része kékben állt)
Szememben egy démon képévé vált.
2026. február 22.
