66. Edgar Allan Poe: Egyedül (fordítás)

 

66. Edgar Allan Poe: from Childhood’s Hour

From childhood’s hour I have not been

As others were; I have not seen

As others saw; I could not bring

My passions from a common spring.

From the same source I have not taken

My sorrow; I could not awaken

My heart to joy at the same tone;

And all I loved, I loved alone.

Then – in my childhood, in the dawn

Of a most stormy life – was drawn

From every depth of good and ill,

The mystery which binds me still:

From the torrent or the fountain

From the red cliff of the mountain,

 From the sun that round me rolled

In its autumn tint of gold,

From the lightning in the sky

As it passed me flying by,

From the thunder and the strom

And the cloud that took the form

(When the rest of Heaven was blue)

Of a demon in my view.

66. Edgar Allan Poe: Egyedül

Gyermekkortól nem voltam olyan,

Mint mások, s nem láttam amolyan

Módon, mint ők; s semmit sem hozva

Közös forrásból, mi mánia,

Nem kezdtem ugyanúgy életem,

Bánatom; nem tudtam, hogyan ébresszem

Szívem örömre ugyanolyan hangon;

S hiába szerettem, magány lett a sorsom.

Akkor – a gyermekkorom hajnalán –

Egy viharos élet kezdete borult rám.

Jóból és rosszból minden rám borult,

A rejtély, mi lelkemre béklyóként szorult.

Legyen zúgó patak, vagy forrás mélye,

A hegy vörös sziklájának éle,

A nap, mely körülöttem úgy haladt,

Hogy rajta az ősz arany színe maradt,

A villám, mely az égen átcikázott,

S mellettem suhanva fényt sugárzott,

A mennydörgés és a viharos éj,

S a felhő, melyben alakot ölt a rejtély:

(Míg az ég többi része kékben állt)

Szememben egy démon képévé vált.

2026. február 22.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével