17. Robert Burns: A Poet’s Welcome to his Lova-Begotten Daughter; The First Instance that Eintitled him to The Venerable Appellation of Father
Thou’ s welcome, wan! Mishanter ta’ me,
If thoughts o’ thee, or yet thy Mamie,
Shall ever daunton me or awe me,
My bonnie lady;
or if I bluch when thou shalt ca’ me
Though now they ca’ me fornicator,
And tease my name in kintra clatter,
The mair they talk, I’m kend the better;
E’en let them clash!
An auld wife’s tongue’s a feckless matter
To gie ane fach.
Welcome! My bonie, sweet, wee dochter!
Though ye come here a wee unsought for;
And though your comin I hae fought for,
Baith Kirk and Queir;
Yet by my faith, ye’re no unwrought for,
That I shall swear!
Wee image o’ my bonie Betty,
As fatherly I kiss and daut thee,
As dear and near my heart I set thee,
Wi’ as gude will,
As a’ the Priests had seen m eget thee
That’s out o’ h -.
Sweet fruit o’ monie a marry dint,
My funny toil is no a’ tint;
Though ye come tot he warld asklent,
Which fools may scoff at,
In my last plack your part’s be in’t,
The better half o’t.
Though I’ should be the waur bestead,
Thou’s be ad braw and blenly clad,
And thy young years as nicely bred
Wi education,
As any brat o’ Wedlock’s bed,
in a’ thy atation.
Lord grant that thou may az inherit
Thy Mither’s looks an’ gracefu’ merit;
An’ thy poor, worthless Daddie’s spirit,
Without his failins!
’Twad plese, me mair to see thee heir it
Than stocked mailins!
For if thou be, what I wad hae thee,
And tak the counsel I shall gie thee,
I’ll never rue my trouble wi’ thee,
The cost nor shame o’t,
But be a loving Father to thee,
And brag the name o’t.
17. Robert Burns:
Egy költő köszöntése törvénytelenül született leányához;
az első eset, mely őt a „tisztelendő Apa” névvel illette
Üdvözöllek, sápadt kis jövevény! Engem meg nem rettentsz,
Sem a rólad szőtt gondolat, sem anyád emléke nem ijeszt,
Nem hajtok fejet előtted félelemből,
Én szép kis hölgyem;
S nem pirulok el akkor sem, ha majd így szólítsz meg:
Apuskám, vagy Apukám.
Bár most paráznaként emlegetnek.
S falusi zsivaj rágja nevemet,
Annál ismertebb vagyok, minél többet fecsegnek;
Csak hadd csattogjanak!
Vénasszony nyelve gyönge fegyver,
Nem kenyere bosszúságnak.
Köszöntelek, drága leányka, te szép!
Bár kevéssé várt vendég vagy, ne félj,
Sokat harcoltam az érkezésedért:
Templomban és szentélyben egyaránt bátran állva;
Hitemre, nem hiába jöttél e tájra,
Ezt esküvel fogadom, igaz szavamra.
Kis képmása szép Bettymnek;
Apai csókkal csókollak, becézlek,
Szívemhez oly’ közel helyezlek,
Jóakarattal, szeretettel,
Mintha a papok tanúsággal beszélnének
Fogantatásodról — a pokol innen elmehet.
Édes gyümölcse sok vidám ölelésnek,
Bolond fáradságom kárba nem veszett;
Bár személyed a világra ferdén érkezett,
Amin bolondok nevetnek,
Utolsó filléremmel is meglesz a részed
A jobbik fele.
Ha rosszabb sors jutna is nekem,
Te szép és tiszta ruhában nevetsz,
S ifjú éveid majd gondosan eltelnek
Tanulás éveivel,
Mint bármely törvényes ágyból született gyermek
Akármily terveivel.
Adja az Úr, hogy örököld
Anyád arcát és kecses érdemét,
S szegény, semmirekellő apád lelkét —
Hibái nélkül!
Nagyobb öröm volna látni ezt benned,
Mint üres lelket, mely nem épül.
Mert ha olyan leszel, amilyennek kívánlak,
S megfogadod majd tanácsomat,
Sosem bánom meg a veled járó gondot,
Sem szégyent, sem költséget;
Hanem szerető apád leszek,
Aki büszkén ad neked nevet.
2026. január 25.
Kohut Katalin Mesterséges intelligencia nyersfordításával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése