20. John Clare: Iskolásfiúk a téli napsütésben (fordítás)

20. John Clare: Schoolboys in Winter

The schoolboys still their morning rambles take

To neighbouring village shool with playing speed,

Loitering with pastime’s leisure till they quake,

Oft looking up the wild-geese droves to heed,

Watching the letters which their journeys make;

Or plucking haws on which the fieldfares fedd,

And hips, and sloes! and on each shallow lake

Making glib slides, where they like shadows go

Till some fresh pastimes in their minds awake.

Then off they start anew and hasty blow

Their numbed and clumpsing fingers till they glow;

Then races with their shadows wildly run

That stride huge giants o’er the shining snow

In the pade splendour of the winter sun.

20. John Clare: Iskolásfiúk a téli napsütésben

Ez a vers a gyerekek reggeli iskolába sietését mutatja, ahol a játék és a természet apró örömei annyira elragadják őket, hogy kicsit késnek. Árnyékaik a fényben táncolnak, csipke- és galagonya-bokrokat fedeznek fel, a sekély tavakon csúszkálnak, miközben új játékötletek támadnak a fejükben. A költő így örökíti meg a gyermekkor tiszta örömét és a természethez való szoros kötődést.

A kisdiákok reggeli sétára indulnak,

A szomszéd falusi iskolához játékosan keringenek,

Késve, reszketve, kedvesen mulatnak,

S a vadludak csapatára gyakran tekintenek.

Figyelik a leveleket, melyek útjukat jelzik,

S csipkebogyót szednek, hol vadgerlék fészkelnek,

Játszanak, kacagnak, csipke, galagonya bokrok mélyén rejlik,

S a sekély tavakon siklik a jég, hol árnyékok kelnek.

Új Játék ébred a kisdiákok fejében,

Ismét nekivágnak, ujjaik zsibbadt hevében, 

Hómezőn nyargalnak árnyékaikkal vad versenyt futva,

Óriás léptekkel a fényes mezőn haladnak;

Hancúroznak, bele nevetnek a téli világba,

 Míg a nap ragyogásában növekvő árnyékukban szaladnak.

2026. január 25.

Kohut Katalin mesterséges intelligencia nyersfordításával