Kohut Katalin: Eltemetett jövő
Írnék fájdalom nélkül,
de minden már rögzítve van:
egy hatalmas tükörben
állunk szemben magunkkal.
Mégis nyitva maradt az út
amelynek egyetlen kódja van:
az emberség,
az a tisztesség, amely egykor létezett.
A tükör nem nemesít,
nem ad felmentést.
Ezért félretolják.
Az időt húzzák,
évek múlnak el így.
Pedig szóltam a szívről,
Tudják, mit tettek,
és épp ezért
nem hatja meg őket
saját képmásuk.
A gazdagok megvásárolják
az örök életet és a kegyelmet.
Maguknak bocsátanak meg.
Olyan világ készül,
ahol a bűn génje
pontosra lesz igazítva,
és többé nem látszik
a következmény.
Bárki bármit megtehet.
A tettek elhallgatva,
az igazság árucikk.
A figyelem megvásárolható,
mint az értéktelenség
jövőjét hirdető
Itt rég elvetélt
a tehetség, a beszéd, az ének.
Szerveik lebontva
várnak a pusztulásra.
Csoda itt nem lehet.
Nem olvassák, nem látják
Az emberség halálra ítélve,
csúfolva, gyalázva.
Tiltott tudássá lett
a tettekről szóló vallomás.
Most már ők az emberek,
miután győzelmi tort ültek,
és eltemették a múltat —
vele együtt
a jövőt is.
2026. január 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése